Magyarországi jó gyakorlatok jogi és pénzügyi elemzése. UGRÁS A TANULMÁNYOKRA

Készült a

Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány számára

2012 október 7

Szakértők:

Dr. Solt Péter – magyarországi jog szerinti állásfoglalások

Dr. Székely János – romániai jog szerinti állásfoglalások

Augusztinovicz Dávid Ottó Máté – gazdasági elemzések

A tanulmány a Civilcity: Fenntartható modell a civil társadalom bevonására a helyi hatóságok döntéshozatali folyamataiba c. projekt keretében készült.

A CivilCity projekt a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében valósul meg (www.huro-cbc.eu), az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap valamint a Magyar Köztársaság és Románia társfinanszírozásával. A program célja közelebb hozni egymáshoz a határmenti térségben élő embereket, közösségeket és gazdasági szereplőket az együttműködésbe bevont térség közös fejlesztésének elősegítése érdekében, a határmenti térség alapvető erősségeire építve.

Vezető Partner: Asociația Infotour Carei

Projekt Partner: Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány

Projekt teljes költségvetése: 49.400 Euro

ERFA támogatás: 40.571,35 Euro

A jelen tanulmány nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.

Tartalom

1 Németh László és Kovách Eszter: Szociális Szövetkezet 3

1.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

1.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

1.3 Gazdasági elemzés. 3

2 Letenyei László: Szociális tulajdonrészt! 3

2.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

2.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

2.3 Gazdasági elemzés. 3

3 Meleg Orsolya: Senior mentorálás. 3

3.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

3.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

3.3 Gazdasági elemzés. 3

4 Augusztinovicz Dávid Ottó Máté és Cseh Balázs: Élelmiszerbank modell 3

4.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

4.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

4.3 Gazdasági elemzés. 3

5 Huszár Daniella: Városi környezetgondnokság című tanulmányához. 3

5.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

5.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

5.3 Gazdasági elemzés. 3

6 Szaló Zsófia: Szomszédsági rendőrség Budapesten, a Magdolna-negyedben. 3

6.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

6.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

6.3 Gazdasági elemzés. 3

7 Meleg Orsolya: Civil közoktatás. 3

7.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

7.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

7.3 Gazdasági elemzés. 3

8 Letenyei László: Utcaközösség. 3

8.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

8.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

8.3 Gazdasági elemzés. 3

9 Gutjahr Zsuzsanna: Nagykovácsi koalíciós modell 3

9.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

9.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

9.3 Gazdasági elemzés. 3

10 Szabó Ágnes: Közösségi kertek. 3

10.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

10.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

10.3 Gazdasági elemzés. 3

11 Kovács Edit: Szatyor bevásárló közösség. 3

11.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

11.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

11.3 Gazdasági elemzés. 3

12 Klézli Cintia: Települési kártya, a Ferencváros Kártya példája. 3

12.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás. 3

12.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás. 3

12.3 Gazdasági elemzés. 3

1 Németh László és Kovách Eszter: Szociális Szövetkezet

1.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A szociális szövetkezet fogalmát a szövetkezeti törvény (2006. évi X. törvény) definiálja

„8. § (1) A szociális szövetkezet a 7. §-ban foglaltaknak megfelelő olyan szövetkezet,

a) amelynek célja a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése;

b) amely iskolaszövetkezetként működik.

(2) A szociális szövetkezetnek a nevében viselnie kell a szociális szövetkezet megnevezést, illetve - iskolaszövetkezet vagy foglalkoztatási szövetkezet esetében - az iskolaszövetkezet, foglalkoztatási szövetkezet megnevezést.

(3) A szociális szövetkezet külön törvényben meghatározottak szerint közhasznú jogállású lehet.”

A törvény szerint szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése.

Szövetkezetnek bárki – tehát természetes és jogi személyek, egyéb szervezetek is – a tagja lehet, különbség van azonban a tagi részjegyek között. Míg a jogi személyek részjegye tipikusan ún. befektetői részjegy, addig a magánszemélyeké tagi részjegy – ezért a szövetkezet éves beszámolójában az adózott eredmény felosztását ezen részjegyeket megkülönböztetve kell elvégezni, a szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködő tagot pedig – e jogviszonyára tekintettel – további díjazás is megilletheti.

A közhasznú jogállás megszerzésének feltételeit az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény szabályozza. A szövetkezet két lezárt évi működést követően kérheti a közhasznúvá, vagy kiemelkedően közhasznúvá történő minősítését. Ebben az esetben a támogatásának, illetve adózásának szabályai ugyanúgy alakulnak, mint az egyéb közhasznú, kiemeltek közhasznú civil szervezetek esetében.

32. § (1) Közhasznú szervezetté minősíthető a Magyarországon nyilvántartásba vett közhasznú tevékenységet végző szervezet, amely a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez megfelelő erőforrásokkal rendelkezik, továbbá amelynek megfelelő társadalmi támogatottsága kimutatható, és amely:

a) civil szervezet (ide nem értve a civil társaságot), vagy

b) olyan egyéb szervezet, amelyre vonatkozóan a közhasznú jogállás megszerzését törvény lehetővé teszi.

(2) Törvény az (1) bekezdéstől eltérően megállapíthatja valamely szervezet közhasznú jogállását.

(3) A közhasznú tevékenységet végző szervezet hozzájárul a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez, amennyiben az előző évről szóló közhasznúsági melléklet célcsoportra vonatkozó adatai alapján a szervezet szolgáltatásai a szervezet testületi tagjain, munkavállalóin, önkéntesein kívül más személyek számára is hozzáférhetőek.

(4) Megfelelő erőforrás áll az (1) bekezdés szerinti szervezet rendelkezésére, ha az előző két lezárt üzleti év vonatkozásában a következő feltételek közül legalább egy teljesül:

a) az átlagos éves bevétele meghaladja az egymillió forintot, vagy

b) a két év egybeszámított adózott eredménye (tárgyévi eredménye) nem negatív, vagy

c) a személyi jellegű ráfordításai (kiadásai) - a vezető tisztségviselők juttatásainak figyelembevétele nélkül - eléri az összes ráfordítás (kiadás) egynegyedét.

(5) Megfelelő társadalmi támogatottság mutatható ki az (1) bekezdés szerinti szervezetnél, ha az előző két lezárt üzleti éve vonatkozásában a következő feltételek közül legalább egy teljesül:

a) a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerint a szervezetnek felajánlott összegből kiutalt összeg eléri az 54. § szerinti bevétel nélkül számított összes bevétel kettő százalékát, vagy

b) a közhasznú tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások elérik az összes ráfordítás felét a két év átlagában, vagy

c) közhasznú tevékenységének ellátását tartósan (két év átlagában) legalább tíz közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy segíti a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvénynek megfelelően.

(6) A beszámoló adatai alapján minden letétbe helyezés alkalmával a közhasznú jogállás nyilvántartásba vételére illetékes szerv megvizsgálja az (1) bekezdés szerinti feltételek teljesülését. Ha az (1) bekezdés szerinti feltételek nem teljesülnek, a szervezet közhasznú jogállását a bíróság megszünteti és az erre vonatkozó adatot a nyilvántartásból törli.

33. § A közhasznú szervezetté minősíthető szervezet közhasznú jogállását a közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vétellel szerzi meg (a továbbiakban: közhasznúsági nyilvántartásba vétel).

34. § (1) A közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet

a) milyen közhasznú tevékenység(ek)et folytat, e közhasznú tevékenység(ek)et mely közfeladat(ok)hoz kapcsolódóan végzi, továbbá hogy e közfeladat(ok) teljesítését mely jogszabályhely(ek) írja (írják) elő, valamint - ha tagsággal rendelkezik - nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásaiból;

b) gazdasági-vállalkozási tevékenységet csak közhasznú vagy a létesítő okiratban meghatározott alapcél szerinti tevékenység megvalósítását nem veszélyeztetve végez;

c) gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítő okiratában meghatározott közhasznú tevékenységére fordítja;

d) közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.

(2) A közhasznú nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet előterjesztő szervezetnek meg kell felelnie az e törvény 32. §-ában foglalt követelményeknek, amelyet a bíróság a nyilvántartás és a beszámoló adatai alapján állapít meg.

A tartósan munkanélküliek alkalmazásával kapcsolatban először is a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény rendelkezéseit kell megtekinteni. A törvény alapján álláskeresési járadékban részesülő személy (azaz aki a járulékalapot képező jövedelme 60%-át a munkaviszonya megszűnését követő 90 napig kapja) nem tekinthető még tartósan munkanélkülinek. A járadékot még központilag (Munkaügyi Központok útján) folyósítják, illetve emellett kötelezik a támogatottakat a központ által szervezett képzéseken, tájékoztatókon történő részvételre, stb. A járadék folyósítása megszűnését követően van lehetőség a helyi önkormányzatnál álláskeresési segélyt igényelni, amennyiben a kérelmező egy főre eső havi jövedelme nem haladja meg a külön jogszabályban meghatározott mindenkori minimumot és egyéb vagyontárgya sincs. A segély folyósításával egyidejűleg nyilvántartásba is veszik a jogosultat, ebből a nyilvántartásból kerülhetnek aztán ki a szövetkezettel együttműködő későbbi munkatársak. Fontos az együttműködés a családsegítő szervezettel és az önkormányzattal, hiszen a tartósan munkanélküli foglalkoztatásával a munkáltató szövetkezet komoly adókedvezményeket (társasági adó, járulékok) vehet igénybe, de csak akkor, ha bizonyíthatóan nem csupán adókedvezményi céllal foglalkoztatja a munkanélkülit (azaz pl. kizárt a kedvezmény, ha annak igénybevétele előtt hat hónappal ugyanolyan munkakörben foglalkoztatott másik személy munkaviszonyát rendes felmondással szüntették meg).

Az adománybolt megnyitása előtt a 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendeletnek megfelelő bejelentést kell megtenni, a megfelelő nyomtatvány kitöltésével, illetve a szükséges mellékletek benyújtásával (cégkivonat, aláírási címpéldány, üzlet feletti rendelkezési jogosultság igazolása, stb.), valamint 10.000,- Ft illeték befizetésével. Fontos az üzletben mindenhol felhívni a figyelmet arra, hogy használtcikkek forgalmazása történik, mivel az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet csak az új tartós fogyasztási cikkek vonatkozásában ír elő jótállási kötelezettséget. Fel kell hívni a szavatossági igények és a termékfelelősség kizárása érdekében a figyelmet arra is, hogy az adományboltban árult cikkek beszerzése nem kereskedelem, hanem önkéntes adományok útján történt.

Összefoglalás

A szociális szövetkezet a szövetkezeti törvényben meghatározott jogi személyiséggel rendelkező szervezet. Működésére a szövetkezeti törvény rendelkezésit kell elsősorban alkalmazni.

Közhasznú szervezetté történő minősítését – mely megkönnyíti működését – két éves működét követően kérheti.

Az adománybolt fogalmát a magyar jogszabályok nem ismerik, az ilyen boltokra a kereskedelmi törvény rendelkezéseit és az egyéb jogszabályokat ugyanúgy kell alkalmazni, mint bármilyen más üzletre. Kiemelten a szavatossággal kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lenni.

1.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A szociális szövetkezetek és adományboltok szervezését és működését bemutató tanulmány két, sok Európai államban jelentős szociális szolgáltatásokat lebonyolító szervezési modellt tár az olvasó elé. Mindkét szervezeti forma létrehozása elképzelhető Romániában is, azonban a helyi jogi környezet eltérései miatt, csak egyes adaptációkkal.

A magyarországi szövetkezeti törvény (2006. évi X. Tv.) és romániai megfelelője (1/2005 sz. Tv., közzétéve 2005-ben, a továbbiakban Sztv.) csak egy, de jelentős elemben különböznek egymástól: a romániai szabályzás a szociális szövetkezet intézményét nem ismeri. Ennek ellenére a jogalkotó lehetővé teszi szövetkezeti társaság (a szövetkezetek romániai megnevezése) létrehozását a tagok szociális és kulturális érdekeinek előmozdítására is (7 cikk. 1. bek.), valamint szövetkezeti elvként tűzi ki a közösségek fenntartható fejlődéséhez való hozzájárulást is (7. cikk. g. betű) de további rendelkezéseket nem foganatosít e célok érdekében. Ebből arra következtethetünk, hogy a szövetkezet csak mint elsősorban gazdálkodó és csak mellékesen szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezet létezhet. Nem szerepelnek a Sztv.-ben azok a jellemző tevékenységi körök sem melyek a magyarországi szabályzásban (pl. 66§ 2. bek. f. betű) lehetővé teszik a felzárkóztatási és foglalkoztatás-javítási funkciót.

Mindazonáltal, mivel a törvény nem tiltja ilyen funkciók betöltését a romániai szövetkezeti társaságok is működhetnek de facto szociális szövetkezetként, de csak mint profit-orientált vállalkozási formák, s ezért nem részesülhetnek (közvetlenül) a non-profit szervezeteknek nyújtható támogatásban, ingyenes önkormányzati juttatások, preferenciális áron terület, épület- vagy eszközhasználat formájában (215/2001 sz. Tv. (2007), 124. cikk. per a contrario értelmezése) illetve adományok vagy szponzorálások formájában sem (32/1994 sz. Tv. (1994) 4. cikk 1. bek.).

A szövetkezeti társaságok belső szervezése Romániában is demokratikus elvek alapján történik, a tagok (a természetes személyeket tömörítő 1. fokú szövetkezetekben kötelezően, a 2. fokúakban pedig főszabály szerint) egy-egy szavazattal rendelkeznek és a szövetkezet vezetését kivétel nélkül csak tagok láthatják el (Sztv. 7 cikk. 3. bek. b. betű 46. cikk.), így nem épülhet ki önmagát utólag a tagok fölé helyező „szolgahajcsárkodó” menedzsment-struktúra.

Romániában két szövetkezeti forma létezik: az 1. fokú (csak természetes személyeket tömörítő) és a 2. fokú (kötelező többségben 1. fokú szövetkezeteket, valamint kisebbségben természetes és/vagy jogi személyeket tömörítő) szövetkezet (Sztv, 6. cikk m. betű). Mivel 2. fokú szövetkezetekben non-profit egyesületek vagy alapítványok is részt vehetnek, ezek számára a szükséges (önkormányzati és más forrású) támogatás könnyebben megszerezhetővé válik. Így közelebb kerülhetnek a nyugati szociális szövetkezeti modell működéséhez is, ugyanis a non-profit szövetkezeti tagok által szerzett adományokat maga a szövetkezet is felhasználhatja, vagy értékesítheti, saját üzleteiben, s a szerzett haszon arányos részét az illető tag egyesület vagy alapítvány felé osztalék formájában visszajuttathatja.

Az adományüzletek sem ismeretlenek Romániában, amint az Pápay Boróka: „Egy romániai szociális szövetkezet: hajléktalanfoglalkoztató központ Nagyváradon” c. tanulmányából is kitűnik. Nem-vagyoni célú társaságok (egyesületek, alapítványok) közvetlenül értékesíthetik a kapott adományokat vagy azok egy részét (26/2000 sz. Korm. rendelet (2000), 46. cikk. 1. bek. d. és e. betűk) és a szerzett profitot saját céljaikra fordíthatják, de, mivel az árszabásnál nem kötelesek gazdasági ésszerűségi elveket követni, az Egyesült Királyságban ismert rendszerű és célú adományboltokat is működtethetnek. Ezekben akár önkénteseket is foglalkoztathatnak, a 195/2001 sz. Tv. (2007) 1. cikke értelmében, mint nem-profitorientált jogi személyek.

Kereskedelmi társaságok (pl. Kft.) is részesülhetnek ajándékokban, melyeket értékesíthetnek, de az árszabásnál elvileg gazdasági hatékonysági elveket kell szem előtt tartsanak, ezért az értékbecslés folyamán csak magasabb árviszonyok mellett tudnának eladni különböző tárgyakat mint az értékesítést melléktevékenységként közvetlenül végző egyesületek vagy alapítványok és csak munkaviszonyban álló fizetett alkalmazottakkal rendelkezhetnek.

Irodalomjegyzék

1. 2006. évi X. Törvény (a szövetkezetekről) - http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0600010.TV&celpara=#xcelparam - megnyitva 2012.09.12.

2. 1/2005 számú (a szövetkezetek szervezésére és működésére vonatkozó) Törvény - közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 172. számában 2005.02.28.-án;

3. 215/2001 számú Törvény (Helyi Közigazgatási Törvény) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 123. számában 2007.02.20.-án;

4. 32/1994 sz. Törvény (a szponzorálásra vonatkozólag) közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 129. számában 2004.05.25.-én;

5. 26/2000 számú (az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó) Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 39. számában 2000.01.31.-én;

6. 195/2001 sz. Törvény (az önkéntességről) legutóbb újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 274. számában 2007.04.25.-én;

1.3 Gazdasági elemzés

Modell

A tartósan munkanélküliek általában nehezebben találnak munkát, hiszen a munkaadók sokszor fenntartásokkal kezelik azt a tényt, hogy már évek óta nem dolgoznak. Ezeket az embereket központi kormányzati vagy önkormányzati forrásokból tartják el, segélyezés vagy közmunka keretein belül. Mind a két finanszírozási forma érdemben terheli az önkormányzatok költségvetését, ezért elemi közösségi érdek ennek az állapotnak a megszüntetése. A Szociális szövetkezet közép- vagy hosszútávon önfenntartó jellege nem kíván az önkormányzatoktól folyamatos forrásokat, csupán kezdeti tőkét. Ez a tőke nem feltétlenül pénz jellegű, sok esetben inkább épület vagy eszköz-igényt jelent. Ezzel a megoldással tehát az önkormányzat pénzt spórol azon, hogy a Szociális szövetkezetben foglalkoztatottaknak nem kell segélyt fizetnie, vagy közmunkában alkalmaznia őket. Továbbá sok pályázati forrást maguk az önkormányzatok nem tudnak megpályázni a kiírás jellege miatt, de egy jogi személyiséggel rendelkező Szociális szövetkezet igen, Így pl. leromlott állapotban lévő, használaton kívüli, de önkormányzati tulajdonú ingatlanok felújítása is könnyebben folyhat.

Stakeholder analízis

Érintettek	Előnyök, motiváció
Tartósan munkanélküliek	- munkapiacra való integrálódás lehetősége - szerény, de a segélynél magasabb összegű jövedelem - közösségépítés, szociális kapcsolatok visszaépítése
Önkormányzat	- a civil szféra önkormányzati feladatokat vállal át - általában elégséges apport javakkal támogatnia a kezdeményezést
Civil szervezetek	- hosszú távon finanszrozható karitatív tevékenység - hálózatépítés - magas fokű együttmáködés az önkormányzatokkal
Hasonló profilú vállalkozások (konkurencia)	- ellenérdekelt, hiszen piaci alapon képtelen olyan olcsón termelni, mint a szociális szövetkezet - piacvesztésnek van kitéve

A szociális szövetkezet fenntarthatósága

Egy szociális szövetkezet egyszerre több célt is szolgál: segíti a munkaerő piaci (vissza)integrálódást, pénzhez juttatja a tagjait és az általános szocializációban is segít. Az üzleti modell lényege, hogy hozzáértő szakemberek segítségével oyan terméket vagy szolgáltatást állít elő a szövetkezet, amit a piacon értékesíteni tud. A szövetkezeti forma miatt a tulajdonosok maguk a tagok, akik demokratikus választás útján választják a vezetőjüket. Így a megtermelt profit is közösségi döntés alapján kerül szétosztásra. Ha a közösség megfelelően bánik a forrásaival, akkor tud pénzt elkülöníteni a fejlesztésekre és beruházásokra is. Az egyének is képesek így jövedelemhez jutni. A fenntarthatóság tehát azon múlik, hogy hajlandóak-e a tagok lemondani valamennyi magánjövedelemről annak érdekében, hogy a szövetkezet hosszú távon fenntartható legyen.

Az adománybolt fenntarthatósága

Az Adománybolt egy speciális megjelenési formája a Szociális szövetkezeteknek. Üzleti modelljének alapját egy klasszikus kereskedelmi logika adja: minden eladás után az árrésen nyer a fenntartó (tehát az üzemeltető szövetkezet). Speciális helyzete abból adódik, hogy az áruknak nincs bekerülési költsége, hiszen azt magánemberek adományaiból szedik össze. Piaca azonban igen jelentős az általa forgalmazott termékeknek, mert az összes piaci szereplőnél olcsóbban képesek eladni ezeket a termékeket, amelyekre a rászorulóknak óriási szüksége van. Az így keletkező alacsony árrés éppen arra elég, hogy a kereskedelmi infrastruktúrát és az ott dolgozók jövedelmét kitermelje. A modell könnyedén fenntartható, hiszen a magánembereknek mindig keletkeznek feleslegesség vált használati cikkeik, míg nagyon sok ember számára a tartós fogyasztási termékek esetében az ár az elsődleges meghatározó tényező.

Kockázati elemzés

Egy szociális szövetkezet működése során több kockázati típus is felmerülhet. Jelen tanulmányban csak a fontosabbakra térünk ki.

Likviditási kockázat

Tekintve, hogy egy Szociális szövetkezet alaptőkéje igen csekély, üzleti tevékenysége folyamán (pl. alapanyagok beszerzése) elképzelhetők likviditási progblémák, amelyek gátolják a zavartalan működést. További likviditási problémát eredményezhet, ha a tagok idő előtt, vagy túlzott mértékű kifizetések mellett döntenek.

Személyi kockázat

Egy szociális szövetkezet esetében kritikus fontosságú a vezetés, akiket a közösség választ demokratikusan. A vezetők sok esetben a civil szférából érkeznek, és személyes kapcsolatban állnak a szövetkezet tagjaival. Ha egy vezetőnek távoznia kell (akár külső okoknál fogva is), nem biztos, hogy a tagok együtt tudnak működni az új vezetővel.

Konklúzió

A fent kifejtettek alapján mind a Szociális Szövetkezetek általánosságban, mind az adománybolt egy fenntartható modell. A finanszírozhatóság alapján az az elképzelés képezi, hogy a szervezetek nonprofit jelleggel és karitatív céllal működnek, mégis a forprofit szférára jellemző üzleti tevékenységet folytatnak. A haszon ebben az esetben nem a tulajdonosoknál csapódik le, hanem a rászorulók életét kívánja megsegíteni. Az anyagi előnyök mellett fontos kiemelni a munkapiaci integrációt és a közösségépítő hatásait a modellnek. Mindezek alapján a modell széles körben ajánlható.

2 Letenyei László: Szociális tulajdonrészt!

2.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány az állami résztulajdonosi modell kiterjesztését javasolja a szociális lakások terén, oly módon, hogy az állam képezzen jelentősebb köztulajdonú lakás-alapot a kis jövedelmű lakástulajdonosok ingatlanjának fokozatos részleges megvásárlásával, mely rendszeres életjárdékszerű bevételhez juttatja a kis jövedelmű lakástulajdonosokat, haláluk után pedig lehetővé teszi, hogy az állam szociális bérlakás biztosításával a lakástalanok széles rétegét megsegítése.

A jelenlegi jogi környezet a tanulmányban felvázolt modell alkalmazására nem alkalmas, maga a tanulmány is egy új állami résztulajdonosi program megteremtésére tesz javaslatot.

A tanulmány által felvetett állami résztulajdonosi modell csak a megfelelő lakáspolitikával kapcsolatos állami döntések meghozatala alapján létrejövő jogszabályok által valósítható meg. Ez jellemzően az országgyűlés által meghozandó törvényből és az ennek végrehatását részletesebben szabályozó alacsonyabb szintű jogszabályokból (kormányrendeletek, minisztériumi rendeletek) áll.

A tanulmány 1.4 pontjának 3. bekezdésében említett életjáradéki, illetőleg eltartási (helyes jogi terminológiával: tartási) szerződés azonban már a jelenlegi törvényi feltételek mellett is megvalósítható lenne.

„Ptk. 586. § (1) Tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani. Tartási szerződést kötelezettként jogi személy is köthet.

(2) A tartási szerződést írásban kell megkötni.

(3) A tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed.

(4) A szerződés a jogosult haláláig áll fenn; a tartási kötelezettség - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint - annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.

591. § (1) Életjáradéki szerződés alapján az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles.

(2) Az életjáradéki szerződésre a tartási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.”

A két szerződés fogalmából kitűnik, hogy mindkettő célja a jogosult létfenntartásának biztosítása. Amíg azonban ez a tartási szerződésnél természetbeni szolgáltatásokkal valósul meg, az életjáradéki szerződés alapján a kötelezett pénz vagy terménymennyiség teljesítésére köteles.
Az eltartott, ill. az életjáradékos a számára nyújtott tartási szolgáltatásért az ingatlan tulajdonjogát átruházza az eltartóra. Ebben az esetben az átruházással egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba a tartásra jogosult javára tartási jogot, míg az eltartó tulajdonjogát tartás jogcímén jegyzik be.

A tartási szerződés kötelezettje nemcsak természetes személy, hanem jogi személy is lehet. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 9. §-a alapján az önkormányzat jogi személy, így ezen szerződések alkalmazása az önkormányzati lakáspolitika része lehetne. Az ilyen szerződések szerencse-jellege (a tartásra vagy életjáradékra jogosult élettartamának előre nem látható volta miatt bizonytalan a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányossága) általában azonban akadálya az önkormányzat szerződő hajlandóságának.

Az állam értelemszerűen nem alanya ilyen szerződéseknek, de megfelelő jogszabályi háttér kialakításával valóban létrehozható egy a Ptk.-ban foglalt életjáradéki szerződéshez hasonló jogi eszköz. Ez nem a felek egyenrangúságán alapuló szerződéses jogviszonyt, hanem kérelem és azt elbíráló határozat alapján nyújtott feltételhez kötött költségvetési támogatási rendszert jelentene.

2.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány egy komoly jogalkotói és lakáspolitikai szemléletváltás lehetőségét veti fel, miszerint az államnak, mint ingatlanpiaci szereplőnek az új építésű lakások számának növelése helyett inkább már létező lakóingatlanok szociális alapon (tulajdonrészenként) történő felvásárlását kellene megvalósítania. Az így felvásárolt ingatlanokat ezután a lakhatási helyzet javítására és társadalmilag kirekesztett csoportok (különösen hajléktalanok) megsegítésére illetve közvetetten a népesedési mutatók javítására és a vidék elnéptelenedésének megállítására használhatnák, míg a lakástulajdonosok életjáradékban, vagy járulékos társadalombiztosítási ellátásban (eltartásban) részesülnének, csökkentve sokszor megrázóan súlyos rászorultságukat.

A Magyarországon kitűzött célokat követi a romániai jogalkotó is új lakások építésének serkentésével. A 152/1998 sz. Tv. (2011), eredetileg szociális alapon bérelhető új lakások építésének céljából létrehozta a Nemzeti Lakás-adminisztrációt (ro. Administraţia Naţională pentru Locuinţe – röv. ANL). Az ANL később az állami lakásalap vagyonkezelőjévé és az államilag támogatott lakásvásárlási, finanszírozási, megtakarítási, illetve új-lakás építési és felújítási programok felügyelőjévé vált (152/1998 sz. Tv. 2. cikk.). E programok a magyarországi „szocpol” és „fészekrakó” megfelelői, különösen a fiatal családalapítókra összpontosítanak. Számos más jogforrás is támogatja a fiatalok lakáshoz jutását (például a 114/1996 sz. Lakástörvény (1997) 7. cikk. és 43. cikk.) akár bérelt akár megvásárolt formában.

A törvény kizárólag magánszemélyek lakásvásárlásának támogatását rendelte az ügynökség hatáskörébe (2. cikk. b. betű) de az intézményi keret a szerző által felvetett szociális tulajdonrész-vásárlásra az ANL formájában adott, csak kisebb jogalkotási munka szükséges ennek a célhoz való adaptálására: át kell alakítani állami lakásfelvásárló ügynökséggé.

A megoldás implementáláshoz szükséges még a találó szerződéses keret azonosítása is. A szerző egyfajta leasing-konstrukciót vagy életjáradék- illetve eltartási-szerződést vet fel mint lehetséges megoldásokat.

A lízingszerződés esetén a konstrukció megkövetelné, hogy az állam a részletek fizetése előtt az ingatlan birtoklását, mint felhasználó átvegye, s a tulajdonos csak efeletti tulajdonjogát őrizze meg az ár összes részletének kifizetéséig és az állam részére fenntartott vásárlási opció gyakorlásáig (51/1997 sz. Korm. rend. (2000) 1. cikk 1. bek.). Ezért e megoldás nem megvalósítható a romániai jogrendben.

Helyettesítő megoldás, ha az állam szociális adásvételi szerződést (287/2009 sz. Tv. (2011), röv. „Új Ptk.”, 1650 és köv. cikk.) köt a tulajdonossal, mely szerint minden ár-részlet kifizetése után az ingatlan ezzel arányos tulajdonrészét saját tulajdonába átveheti. A korábbi tulajdonos számára a szerződésben az összes részlet kifizetéséig tartó, s bérleti díj ellenében kötelezően meghosszabbítandó lakhatási jog és visszavásárlási opció is kiköthető (Új. Ptk. 1758. cikk.). A visszavásárlási opció gyakorlását azonban a törvény az adásvételtől számított 5 évre korlátozza, a visszavásárlási árat pedig az eredeti vételárban maximálja, így mindkét rendelkezés jogalkotói módosítása szükséges lehet. Ugyanígy szükséges módosítani az ingatlannyilvántartásra vonatkozó szabályokat is, ugyanis jelenleg előírják, hogy az ingatlantulajdon (akár részben is) csak a kellő telekkönyvi formalitások után ruházható át, így elvileg minden részlet kifizetése után a megszerzett tulajdonrészt telekkönyvileg az állam nevére át kellene írni (Új Ptk. 1676. cikk.)

Érdekes megoldási lehetőség ugyanerre a kérdésre az életjáradék-szerződés és a tartási szerződés is, melyek által az állam az ingatlan egészét, vagy meghatározott résztulajdonát átveheti. Fontos azonban, hogy a megvételre kerülő tulajdonrész teljes mértékét az életjáradék-szerződésben előre ki kell kötni, nem lehetséges annak „darabokban” való átvétele, mert az állam kötelezettségeinek mértéke véletlenszerű elemtől (a járadékra jogosult személy életének hosszától) függ (Új Ptk. 2242. cikk. 2. bek.). Tartási szerződés esetén viszont a szociális tulajdonrészek vásárlása „darabonként” is lehetséges mivel határozott időtartamra is megköthető szerződésről van szó (Új Ptk. 2254. cikk. 2. bek.). Ez esetben a tartási kötelezettség a szokványos társadalombiztosításból finanszírozott ellátások kiegészítését is magában foglalhatja, például otthoni gondozás formájában.

Amennyiben az állam nem a lakóingatlan teljes (1/1 arányú) tulajdonát szerzi meg felvetődhet a vagyonmegosztás problematikája. Lehetséges ugyanis, hogy a fennmaradó résztulajdonosok a tulajdonközösség megosztását kérelmezik. Ez a romániai jog értelmében egyezség vagy bírói határozat alapján (Új Ptk. 670. cikk.) valósítható meg, természetben (ha az ingatlan kényelmesen több különálló lakrészre osztható – 676. cikk. 1. bek.), vagy valamely résztulajdonos tulajdonrésze ellenértékének kifizetésével (676. cikk. 2. bek.).

A szerződéses megegyezés az állami tulajdonrész „visszavásárlásával” természetesen a jobb megoldás mivel így az állam magasabb árat is kaphat mint amennyiért a tulajdonrészt eredetileg megszerezte. Azonban ha valamely résztulajdonos nem hajlandó az állam által kért árat kifizetni pert indíthat melyben kérheti a lakóingatlan természetbeni megosztását a tulajdonrészek arányában (amennyiben ez lehetséges) vagy akár azt is, hogy az állam az ő kisebbségi tulajdonrészének árát fizesse ki, s ezt is vegye át. Bírói határozattal mindkét variáns elképzelhető, ezért a szociális tulajdonrész szabályzásának kidolgozásakor nem szabad a vagyonmegosztás hipotéziseit sem szem elől téveszteni.

A fentebb áttekintésként bemutatott szabályzás figyelembevételével a szociális tulajdonrész intézménye Romániában is meghonosítható.

Irodalomjegyzék

1. 152/1998 számú Törvény legutóbb újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 740. számában 2011.10.21.-én;

2. 114/1996 számú Törvény (Lakástörvény) újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 393. számában 1997.12.31.-én;

3. 51/1997 számú (a lízing műveletekre és lízing társaságokra vonatkozó) Kormányrendelet újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 9. számában 2000.01.12.-én;

4. 287/2009 számú Törvény (a Polgári Törvénykönyvről) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 505. számában 2011.07.15.-én;

2.3 Gazdasági elemzés

Modell

A tanulmány a szociális bérlakások magyarországi rendszerével foglalkozik. Fő állításai azok, hogy jelenleg az ingatlan piaci, főleg építtetői lobbi hatására az önkormányzat a közjó ellenében indokolatlanul sok új lakást építtet, míg a legtöbb önkormányzat tulajdonában sok kihasználatlan ingatlan van. A másik fontos megállapítás, hogy bizonyos társadalmi csoportokat túlzott mértékben támogat a jelenlegi rendszer, míg egyes rászoruló csoportokat (pl. nagycsaládosok) egyáltalán nem, hiszen számukra nincsenek megfelelő szociális bérlakások. A tanulmány azt is javasolja, hogy egyes esetekben az önkormányzat vásárolja vissza a tulajdonostól a saját lakását, ezzel támogatva a rászorulókat és növelve saját vagyonát.

Stakeholder analízis

Érintettek	Motiváció a részvételben
Önkormányzat	- kisebb költségek - jobb ingatlan-kihasználás - növekvő köztulajdon - minden rászoruló csoport támogatása
Építő vállalkozások	- jobbára ellenérdekeltek a modellben - valódi igényeknek megfelelő beruházásokban is részt tudnak venni (pl. felújítási munkálatok)
Rászorulók	- szélesebb rétegek támogatása - aki eddig „túltámogatott” volt, nem érdekelt a modell bevezetésében

Költség-haszon elemzés

Az önkormányzatok számára általános megterhelő költéget jelentenek a szociális kiadások. Ez főleg abban az esetben igaz, ha ezek a támogatások nem érik el a kívánt hatást, tehát nem támogatják a rászoruló rétegeket.

Ha azt önkormányzatok nem új lakásokat építtetnek, hanem a meglévőeket újíttatják fel, akkor alacsonyabb költésgen lennének képesek ugyanolyan szintű szolgáltatást nyújtani a rászoruló állampolgárok számára. Ezzel a megoldással ugyan az építőipari lobbi ellen kell döntenie az önkormányzatnak, de a rövid távú politikai veszteségeket hosszú távon kárpótolja a kisebb költségű, de nagy hatásfokú beruházási stratégia.

Az új ingatlanok esetében pl. a nagycsaládosok számára nem állnak rendelkezésre megfelelő méretű, de nem luxuslakások. Budapesten például a régi építésű ingatlanokban könnyebb kialakítani nagy lakásokat (hiszen eredetileg is azok voltak), így ezt a célcsoportot is alacsonyabb költségen tudná az önkormányzat támogatni.

Idős, vagy egyéb oknál fogva rászoruló emberek esetében rendszeresen előfordul, hogy bár rendelkeznek saját ingatlannal, annak eltartási költségeit nem képesek fedezni. Ha az önkormányzat fokozatosan visszavásárolná ezeket az ingatlanokat, akkor azzal egyidejűleg növelné saját ingatlan vagyonát (kisebb költségen, mint újak építésével), és segítene a rászoruló embereken is. A költségek tehát ebben az esetben is alacsonyan tarthatók és nem egyidejűleg jelentkeznek, míg a társadalmi hasznok magasak.

Kockázati elemzés

Politikai kockázat

Ha a modell szerint cselekednének az önkormányzatok, akkor több érdekcsoport érdekeit is sértenék, ezért azok erőteljesebb lobbi tevékenységbe kezdenének. Ez a politikai kockázat erős központi szándék esetén kezelhető, de mindenképp jelentős kezdeti tranzakciós költségekkel jár.

Gazdasági kockázat

Az önkormányzatok finanszírozása sok esetben bizonytalan. Ha egy idős ember lakását elkezdik folyamatosan visszavásárolni, akkor azt az illető végéig folytatniuk kell, különben a kialakuló tisztázatlan tulajdoni viszonyok miatt az ingatlan eladhatatlan, és az rászoruló ember segítség nélkül marad. Éppen ezért olyan hosszú távon is vállalható finanszírozási konstrukciókat kell kialakítani, amit az önkormányzat még egy gazdaságilag nehezebb időszakban is képes reálisan vállalni.

Konklúzió

A modellben foglalt állítások modellszerű értéke nagyon magas. Az önkormányzati szociális kiadásoknak ugyan csak egy szegmensével foglalkozik, de abban a szegmensben egy lényeges hatékonyság és költséghatékonyság növekményt lehet elérni a modell alkalmazásával.

A modell széles körben ajánlható minden önkormányzati döntéshozó számára, természetesen a helyi igények és adottságok ill. a feltárt kockázatok figyelembe vételével.

3 Meleg Orsolya: Senior mentorálás

3.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány által felvetett amerikai Experience Corps program mintájára Magyarországon létrejött Senior Mentor program működésének eddigi tapasztalatait és jövőbeli terveit taglalja.

A Senior Mentor program és az ehhez hasonló más programok működtetését speciális jogszabályok nem határozzák meg Magyarországon.

A civilekkel való együttműködést sem a jelenleg hatályos közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény), sem pedig az ezt 2013. január 1.-től kezdődő szakaszos hatálybalépésével fokozatosan felváltó köznevelési törvény (2011. évi CXC. törvény) nem szabályozza.

Ez azt jelenti, hogy a közoktatási intézményeket a civilekkel való együttműködésre ugyan jogszabály nem bátorítja, de ennek lehetőségét sem zárja ki.

Hasonlóképpen nem rendelkezik jogszabály a helyi önkormányzatok ezzel kapcsolatos jogairól és kötelezettségeiről, kizárólag a helyi önkormányzat képviselőtestületének szuverén döntésén múlik a Senior Mentor és a hozzá hasonló programokat megvalósító társadalmi szervezetekkel való együttműködés kereteinek meghatározása. Ez jellemzően szerződéses jogviszony.

Az együttműködés jellemzően a két fél közötti szerződéses kapcsolat formájában jöhet létre, de az önkormányzat képviselőtestületi döntéssel támogatást is nyújthat az ilyen tevékenységet ellátó civil szervezetek részére.

Mivel sem a közoktatási intézménnyel sem pedig az önkormányzattal kötendő szerződés nem minősül közszolgálati szerződésnek, ilyen szerződés bármilyen civil szervezettel köthető, nem feltétel annak közhasznú jogállása.

3.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A tanulmányban bemutatott szenior-mentor programok az egyre öregedő lakosságú országokban, a leírtak szerint, hatékony módszert jelenthetnek az idősebb korosztály társadalmi újra-integrálására az aktív életkor meghaladása után.

Romániában az 55-64 éves korcsoportban a foglalkoztatási ráta a legfrissebb, 2012. évi I. negyedévi adatok szerint (INS, 2012:2) 39,3% volt, míg a 65 éven felüli korosztály esetén 11,2%. Emiatt nyilvánvaló, hogy az idősebb korosztály nem-foglalkoztatott részének társadalmi tőkéje és inklúziós szintje az aktív évek elteltével csökken, éppen ezért a tanulmányozotthoz hasonló kezdeményezésekre itt is nagy igény mutatkozik. Különösképpen amiatt, hogy az idős korosztály szempontjából a jogalkotó inkább a szociális szolgáltatások biztosítására összpontosít (elsősorban a 17/2000. sz. Tv. szerint, újra-közzétéve 2007-ben). Az aktív időskor biztosításához szükséges munkavállalás- és alkalmazásserkentő törvényhozói intézkedések is hiányoznak. Bár a 76/2002 sz. Tv. (2002) 85. cikk. 1. és 5. bek. a munkaadóknak határozott ideig járulék-kedvezményeket biztosított amennyiben munkanélküli 45 év feletti, vagy nyugdíjkorhatárhoz közelálló személyeket alkalmaznak, az időskori foglalkoztatás közel sem megszokott.

Egy a „Civil Vállalkozások Nonprofit Kft.”-hez hasonló szervezet létrehozása Romániában is lehetséges. Mivel azonban ennek tevékenysége nem profitorientált és elsősorban oktatásban merül ki, a korlátolt felelősségű társasági forma egy ilyen szervezet számára nem hozzáférhető, ezt egyesületi formában lehetséges megalapítani, a 26/2000 sz. Korm. rendelet (2000) értelmében. Ez esetben a foglalkoztatott személyek, javadalmazás nélkül, önkéntesként teljesítenének szolgálatot az egyesület keretein belül, az önkéntességi szerződésben rögzített módon.

A nemzeti oktatási törvény (1/2011 sz. tv. közzétéve 2011-ben) 14. cikke lehetővé teszi, hogy nem-kormányzati szervezetek és a közoktatási rendszer között együttműködés jöjjön létre, bár ennek részleteit konkrét esettől függően tanfelügyelőségek vagy maga az oktatásügyért felelős minisztérium hatáskörébe is rendeli. Éppen emiatt nagyon fontos a kellő kommunikáció és előkészítés az ilyen oktatás-segítő programok esetén.

Következésképpen a szenior-mentor programok megvalósításának útjába a romániai jogrendszer különösebb akadályokat nem gördít.

Irodalomjegyzék

1. Institutul Naţional de Statistică – Comunicat de presă nr. 143 din 26 iunie 2012 – Ocuparea şi şomajul trimestrul I. 2012. http://www.insse.ro/cms/files%5Cstatistici%5Ccomunicate%5Csomaj%5Csomaj_Ir_12.pdf – megnyitva 2012.09.10.;

2. 17/2000 számú Törvény – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 157. számában 2007.03.06.-án;

3. 76/2002 számú Törvény – közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 103. számában 2002.02.06.-án;

4. 26/2000 számú (az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó) Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 39. számában 2000.01.31.-én;

3.3 Gazdasági elemzés

Modell

A Senior mentorálás egy olyan program, mely a civil szférába egy új korosztályt próbál bevonni, a 60 év felettieket. Ebben a korosztályban vannak még kiaknázható lehetőségek, olyan források, melyekkel eddig csak kevés civil szervezet élt. Ezen felül a nyugdíjas korhatárt elért, vagy azt megközelítő embereknek probléma az elhelyezkedés a munkaerőpiacon.

A mentorálás során a fiatalokkal a civil szervezeten keresztül foglalkoznának az idősebb önkéntesek. Ez egy költségkímélő megoldás lenne, hiszen az egyéni oktatás nagyon drága. A hátrányos helyzetű fiatalok tanulmányi előmenetelének segítésére azonban e nélkül nem jutna elég forrás az oktatási rendszerben. A fiatalokra fordított többletidő a jövőben többszörösen megtérülne, ha sikeres lenne a program. Egyrészt jobb tanulmányi eredményeket tudnának elérni, így sikeresebbek lennének a továbbtanulásban is. A program segítené a fiatalok későbbi életútját és a hátrányos helyzetű gyerekek integrációját.

Stakeholder analízis

Érintettek	Előnyök, motiváció
Hátrányos helyzetű tanulók	- lehetőség egy magasabb szintű oktatásra - kapcsolati tőke kiépítése
60 év feletti mentorok	- hasznos tevékenység a társadalom számára - kihívás nyugdíjas korban is - kapcsolati tőke kiépítése: mind a diákok, mind a mentor-társaik irányában
Civil szervezetek	- önkénteseken alapuló, mégis hatékony oktatási rendszer kiépítése - hosszú távon fenntartható modell
Önkormányzatok	- civil szervezetek önkormányzati feladatot vállalnak át - nagyon kevés forrásból is látványosan javul a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása - nem termelődik újra a munkapiacon elhelyezkedni nem képes réteg

Az diákokkal kapcsolatos előnyök mellett ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az idős mentorok is profitálhatnának a programból. A mentális állapotuk javulhatna a diákokkal való foglalkozás során. A program segítene fenntartani a mentális állapotukat, esetleg javítana rajta. Ez később az egészségügyi állapotukat is befolyásolhatja pozitív irányban, így kevesebbet kellene költeni gyógyszerekre, kezelésekre.

A programnak ezen kívül más pozitív hatása is van. Az egyik legfőbb ilyen hatás az, hogy építené a közösséget, ahol a program megvalósul. Napjainkban nagy probléma, hogy az emberek között nagyon kevés a társadalmi kapcsolat, sok a társadalmi hálóból kirekedt ember. Ez az elszigeteltség sok probléma forrása, melyre megoldást kínálhat egy olyan program, mely a társadalmi kapcsolatok erősítését is előidézi többek között. A program segítségével így hatékonyabb lenne az információáramlás a különböző korosztályok között, amely felpezsdítené a helyi életet, nagyobb lehetne a társadalmi mobilizáció és közvetetten a gazdaságot is pozitívan érintené.

Költség-haszon elemzés

Ezen modell esetében nagyon alacsonyak a költségek, azok is csak a koordinálással és ellenőrzéssel kapcsolatosak. Egy pár fős projektmenedzsmentet ellátó csapatra van szükség, akik jellemzően önkéntesekből állnak. Így az összes felmerülő költség a projektmenedzsment egyéb költségeire terjed ki, mint pl. irodabérlet, irodai és számítástechnikai eszközök.

A gazdasági haszna a modellnek rövid távon ugyan csekély, de a magasabb szintű oktatás, a magasabb társadalmi integritása a kezelt fiataloknak és a mentoroknak egyaránt hosszú távon életképesebb munkapiaci részvételt eredményez. A mentorok szellemi állapotára ugyancsak pozitívan hat a tevékenység, ami akár csökkentheti is az egészségügyi kiadásokat.

Kockázati elemzés

A modell működése során több kockázat is felmerülhet. Az elégtelen projektmenedzsment által okozott kaotikus szervezés elveheti a mentorok motivációját, a diákok oldaláról pedig lemorzsolódást eredményezhet. A programban résztvevő iskolás részéről szükséges mint menedzsment, mind egyéb oldalról a teljes támogatás, különben a program nem fogja hozni az elvárt eredményeket.

Konklúzió

A modell segítségével önkormányzati feladatokat tud átvállalni a civil szféra. Így nagyon alacsony költségbevonással, a civil szerveztek koordinálásával és az önkéntesek munkájával valósul meg a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása.

Ez a megoldás sokkal olcsóbb, mintha egy, az állam által fizetett mentor foglalkozna velük. Összességében tehát gazdasági szempontból ajánlható a modell, amely magas költséghatékonyság mellett egyszerre több társadalmi célt is teljesít.

4 Augusztinovicz Dávid Ottó Máté és Cseh Balázs: Élelmiszerbank modell

4.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány az élelmiszerbankok rövid történetét, a világban működő élelmiszerbankok fajtáit és a Magyar Élelmiszerbank Egyesület tevékenységét mutatja be.

Bár a magyar egyesület elismert társadalmi szervezet, amely a jogszabályok betartásával sikeresen működik, érdemes néhány jogi relevanciával bíró kérdést felvetni a tanulmány kapcsán.

1. az élelmiszerbank szervezeti formája és közhasznú jogállása

Jogilag egy ilyen célú szerveződést mindenképpen nonprofit formában érdemes működtetni, alapítványi, egyesületi formában, avagy nonprofit gazdasági társaságként.

A civil szervezetek a hatályos törvény (az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény) alapján legalább két lezárt üzleti évet magában foglaló működést követően néhány egyéb feltételek fennállta esetén kérhetik közhasznúvá minősítésüket.

A közhasznúság számos előnnyel jár, adókötelezettségei rendkívül korlátozottak, például:

 társasági adót csak a vállalkozási tevékenysége utáni eredménye alapján kell fizetnie, de ezt az eredményt is csökkenteni lehet számos tétellel (1996. évi 81. tv. 9§ - Tao tv.)

- Áfa alól alanyi mentességet élvez (2007. évi 127. tv. - áfa tv. - 85. § (1) l) pontok)

- illetékmentes (eljárási, vagyonszerzési, stb.), amennyiben társasági adófizetési kötelezettsége sem keletkezett az adóévet megelőző adóévekben (pl. ingyen perelhet, vehet ingatlant, autót, stb.). 

A civil szervezetekre sajátos könyvvezetési és beszámolókészítési szabályok vonatkoznak, ámbár az általános szabályoktól ezek nem sokban tér el.

Ami pedig az adományozást illeti: a társasági adóról szóló törvény rendelkezései szerint ha egy cég (aki társasági adó alanya) tartós adományt juttat egy közhasznú, vagy kiemelten közhasznú szervezetnek, az adomány összegének 50%-ával az adóalapját csökkentheti.

2. élelmiszerekre vonatkozó különleges szabályok

Tekintettel arra, hogy az élelmiszerbank a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 2. pontjában meghatározott fogalom és ekként az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény értelmében élelmiszeripari vállalkozásnak minősül, vonatkoznak rá a szigorú jogszabályi előírások.

„178/2002/EK rendelet 3. cikk 2. pont: Élelmiszeripari vállalkozás: nyereségérdekelt vagy nonprofit, köz- vagy magánvállalkozás, amely az élelmiszerek termelésével, feldolgozásával és forgalmazásával összefüggő tevékenységet folytat”

Ennek értelmében az élelmiszerbank élelmiszer felügyeleti díj fizetésére is köteles.

Fontos előírás, hogy csak olyan élelmiszer adható tovább fogyasztásra, amelyek még megfelelnek a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, azaz még nem járt le a szavatosságuk – ez különösen a gyorsan romló élelmiszerekre igaz. Tartósabb élelmiszerek esetén ugyanakkor van arra jogszabályi lehetőség, hogy a fogyaszthatóságot az illetékes szervvel felülvizsgáltassák és a vizsgálat eredményétől függően a fogyaszthatóságot korlátozott időtartamra meghosszabbítsák. Egyébként gyakori, hogy inkább külsőleg sérült (címkézési, csomagolási hibás) árukat vesznek át.

3. önkéntes munkára vonatkozó szabályok

Mivel az élelmiszerbankok jellemzően önkéntes munkára építik tevékenységüket, érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ennek feltételeit Magyarországon jogszabály tartalmazza.

Ez a jogszabály a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény. A törvény részletesen szabályozza, hogy mi minősül közérdekű önkéntes tevékenységnek és melyek azok a juttatások, amelyek nem minősülnek ellenszolgáltatásnak. Ezen jogszabály rendelkezéseit minden önkénteseket foglalkoztató non-profit szervezetnek be kell tartania.

4.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A Romániai Vörös Kereszt elnökének nyilatkozata szerint az országban több-tízezer éhező helyzetén képes egy élelmiszer-bank enyhíteni (Crucea Roşie, 2010.) Az egyetlen ilyen romániai intézményt a Vörös Kereszt tartja fenn. A 2010. évben a lakosság 41%-át fenyegette elszegényedés veszélye, 31% volt a súlyos anyagi rászorultságban szenvedők aránya (EUROSTAT, 2012). Emiatt további hasonló kezdeményezésekre komoly igény mutatkozik.

Az élelmiszerbankok alaptevékenységeinek megvalósítására a romániai jogrendben minden lehetőség adott. Non-profit jellegük miatt egyesületi és alapítványi formában egyaránt létrehozhatóak, a 26/2000 sz. Korm. rendelet (2000) kereteit használva. Mivel tevékenységük első-sorban közvetítői, viszont munka-intenzív, s egy bizonyos taglétszámot feltételez ezek létrehozására az egyesületi forma javallott. Ez amiatt is, mert alapító-tőke tekintetében az alapítványos esetén magasabb elvárások érvényesülnek (1 minimálbér összege egyesületeknél, 100 minimálbér alapítványoknál – 6. cikk. 2. bek. f. betű, 15. cikk. 2. bek.).

A szükséges számú önkéntest az élelmiszer-bank közvetlenül szerződtetheti a 195/2001 sz. Tv. (2007) 8. és köv. cikkelyeiben leírtak szerint.

Anyagi támogatás tekintetében érvényesülnek a szponzorálásokról szóló 32/1994 sz. Tv. (1994) rendelkezései melyek lehetővé teszik az élelmiszer-bankok támogatását természetes és jogi személyek által (4. cikk. 1. bek. a. betű) mind pénzzel mind pedig más javakkal (élelmiszerrel). E támogatáshoz a törvény, humanitárius (ide értendő az élelmiszer-banki tevékenység is) tevékenységek esetén az adomány összegével egyenértékű, az adózandó jövedelemből levonható adókedvezményt is rendel (8 cikk. 1. bek. I. mondat) mely azonban nem haladhatja meg az adóalapul szolgáló jövedelem 10%-át (8. cikk. 1. bek. a. betű). A kedvezmény összege így szubsztanciális, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az adomány címzettje nem kell kötelezően közhasznúnak nyilvánított szervezet legyen (ugyanis e minősítés megszerzése Romániában kiemelkedően nehézkes). Emellett a romániai jogrend lehetővé teszi minden természetes és jogi személy számára adója 2%-ának felajánlását is (571/2003 sz. Tv. – 2003 – 57. cikk. 4. bek.) ilyen szervezetek számára.

Az élelmiszer-bankok részére az önkormányzatok ingyenesen utalhatnak ki irodát vagy raktárhelyiséget is (215/2000 sz. Tv. – újra-közzétéve 2007-ben, 124. cikk.), mely szintén sokat segít tevékenységük kifejtésében.

Végül de nem utolsó sorban, mivel az élelmiszer-bankok felügyelik a segélyek szétosztását (és szükség szerint kiosztás előtti tárolás körülményeit is ellenőrizniük kell tudni) működésükben a partner-szervezetekkel jól megfogalmazott, az együttműködés minden elemére kitérő szerződéseket kell kötniük és részletesen kell ismerniük az élelmiszer-raktározás ágazati szabályzását is.

Összefoglalva az élelmiszerbankok létesítése Romániában a Magyarországon használatos minták és megszerzett know-how szerint szintén megvalósítható, az egyetlen mérvadó különbség a Romániában fennálló sokkal nagyobb igény.

Irodalomjegyzék

1. Crucea Roşie Română (2010) - http://www.crucearosie.ro/proiecte/banca-de-alimente-a-crucii-rosii-romane.html megnyitva 2012.09.10.;

2. EUROSTAT (2012) - At risk of poverty or social exclusion in the EU27 - http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/3-08022012-AP/EN/3-08022012-AP-EN.PDF - megnyitva 2012.09.10.;

3. 26/2000 számú (az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó) Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 39. számában 2000.01.31.-én;

4. 195/2001 sz. Törvény (az önkéntességről) legutóbb újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 274. számában 2007.04.25.-én;

5. 32/1994 sz. Törvény (a szponzorálásra vonatkozólag) közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 129. számában 2004.05.25.-én;

6. 571/2003 sz. Törvény (az Adótörvénykönyvre vonatkozólag) közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 927. számában 2003.12.23.-án;

7. 215/2001 számú Törvény (Helyi Közigazgatási Törvény) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 123. számában 2007.02.20.-án;

4.3 Gazdasági elemzés

Stakeholder analízis

Az élelmiszerbank esetében öt érintett csoportot identifikálhatunk, amelyek további bontása is releváns. Minden érintett csoportnak más a célfüggvénye, másként megfogalmazva más oknál fogva tarthatja hasznosnak az Élelmiszerbank működését.

Érintettek megnevezése	Motiváció a részvételben
1) Rászorulók	- minőségi élelmiszerhez való hozzájutás
2) Vállalati szegmens
a) Élelmiszeripari vállalatok	- Feleslegtől való olcsó megszabadulás - Reklám megejelenés - CSR[1]
b) Egyéb, nem pénzbeli támogatásokat nyújtó vállalatok	- Felesleges kapacitások kiaknázása - Reklám megjelenés - CSR
c) Pénzügyi segítséget nyújtó vállalatok	- Adókedvezmény - Reklám megjelenés - CSR
3) Önkéntesek	- Közösség
4) Karitatív szervezetek és települési önkormányzatok	- Segítség a munkájukhoz
5) Lakosság	- Szociális érzékenység, networking
6) Élelmiszer megsemmisítéssel foglalkozó vállalatok	- ellenérdekeltek, hiszen az Élelmiszerbank működése miatt piacvezstést szenvednek el

Üzleti modell

Az élelmiszerbank modell üzleti modelljének alapját két tényező adja: a tagok önkéntes munkája és a vállalatok számára nyújtott előnyök. Mivel a szervezet csak a logisztikát és a szervezést végzi, így tevékenysége közben kevés a költsége.

A szervezet számára a legfontosabb erőforrás az emberi munka, tehát az önkéntesek hálózata. Éppen ezért szükséges különböző rendezvényeken megjelennie ahhoz, hogy az önkéntes bázisa kellően nagy legyen. Ha sikerült fenntartani a széles önkéntes bázist, akkor mint kiemelkedően hasznos karitatív szervezet könnyebben tudja meggyőzni a vállalatokat, hogy nyújtsanak számára segítséget. Különösen igaz ez az élelmiszer-ipari vállalatokra, hiszen ők még sprólnak is azon, hogy az élelmiszerbankot támogatják.

Az egyetlen ellenérdekelt kör a modell érintettjei közül azok a vállalatok, akik élelmiszer megsemmisítésre szakosodtak. Az élelmiszerbank működésével az ő piacuk leszűkül a lejárt szavatosságú termékek körére, ezzel természetesen az ő üzleti érdekeik sérülnek. Mivel ezek a vállalkozások nem bírnak nagy alkuerővel az iparágban, és a nagyvállalati döntéshozói is inkább a karitatív megoldásokat részesítik előnyben a vállalatok CSR küldetése révén, nem jelentenek komoly fenyegetést a működésre.

Kockázati elemzés

Az Élelmiszerbank működését több kockázat is veszélyeztetheti, itt csak a fontosabbakat emeljük ki.

Költségkeret túllépése

Mivel az Élelmiszerbank feladata a tárolás és adminisztráció biztosítása, bizonyos időszakokban előfordulhat a rendelkezésre álló költségvetésen felüli raktározási költség, amelyet nem biztos, hogy ilyen szrvezetnek hiteleznének a beszállítói (jelen esetben a raktár üzemeltetője).

Túl lassú logisztika

A lejárat előtti termékeket nyilvánvaló okoknál fogva nagyon gyorsan ki kell szállítani a rászorulóknak, hiszen lejárat után már nem fogyaszthatók, és akkor az Élelmiszerbanknak kell állnia a megsemmisítés költségét.

Engedélyeztetési problémák

Költséges és bonyolult az adminisztráció, ami biztosítja az élelmiszerbiztonsági előírásoknak való megfelelést. Ha önkéntesek végzik ezt, akkor nehezebben számon kérhető a precizitás, márpedig az Élelmiszerbank kizárólag az előírásoknak megfelelő élelmiszert szállít a rászorulóknak.

Menedzsment leterheltsége

Az önkéntes munkaerő esetén a kikényszeríthetetlenség miatt előfordulhat, hogy bizonyos időszakokban kevesebb munkatárs végzi a munkát, akik így túlzottan leterheltek lesznek.

Költség-haszon elemzés

Az Élelmiszerbank fő költségei a kapcsolattartáshoz, raktározáshoz és logisztikához kapcsolódnak. A haszon oldalon ugyanakkor több ezer ember étkeztetési problémáinak enyhítése áll, továbbá megkönnyíti a munkáját több száz kiemelten közhasznú civil szervezetnek. Ezáltal önkormányzati feladatokban segít az Élelmiszerbank, csökkentve ezzel az önkormányzat kiadásait.

Konklúzió

Összefoglalva az eddig leírtakat, az Élelmiszerbank modell majdnem minden érintettje érdekelt abban, hogy működtessék ezt a rendszert. Az ellenérdekelt felek alacsony alkuerővel bírnak, míg az érdekelt felek magas alkuerővel a lakosság elvárásai miatt a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatban. Összességében tehát egy hatékony modellről van szó, amit alacsony költségen lehet hosszú távon, fenntarthatóan üzemeltetni, így a modell ajánlható.

5 Huszár Daniella: Városi környezetgondnokság című tanulmányához

5.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány a környezetgondnokságot olyan eszközként írja le, amely egy adott helyi feladat (zöldfelület-fenntartás) kapcsán csökkent(het)i az Önkormányzat költségeit és/vagy felelősségét, és egyidejűleg intézményi keretet biztosít a közösség bevonásának, az aktív lakossági szerepvállalásnak növelve a városlakók városökológiai tudatosságát.

A tanulmány két nemzetközi (Egyesült Államokbeli) példát és két magyarországi példát mutat be, majd kitér a zöldfelület-gazdálkodás hazai visszáságainak elemzésére illetve a közfeladat ellátásában való civil részvétel akadályaira.

A zöldfelület-gazdálkodás hazai visszáságairól szóló alpontban foglaltak megfelelnek a valóságnak, a szerző létező problémára hívja fel a figyelmet, azonban úgy látjuk, hogy a zöldfelületekre vonatkozó - a szerző által is említett – többszintű és nem minden esetben harmonizált szabályozás valódi akadályt nem, legfeljebb nehézséget jelent.

Hasonlóképpen nem látjuk sötéten a civil szerveződéseknek a közfeladat ellátásában való részvételének feltételeit sem. A szerző által hivatkozott jogi vélemény (dr. Bíró Endre) 2005-ben készült, azóta új államháztartási törvény (2011. évi CXCV törvény) került elfogadásra és részben ennek, részben a lassan bekövetkező szemléletváltásnak köszönhetően az önkormányzatok nagyobb összegeket különítenek el költségvetésükből a civil szerveződések számára és cizellálódnak a jogilag ugyan általában támogatás jogcímen kifizetendő összegek feladatellátáshoz kötődő kifizetésének formái.

Összefoglalóan elmondható, hogy a magyar jogi környezet lehetővé teszi a városi környezetgondnokság formáinak megvalósulását. Bár a kedvező gyakorlat elterjedése lassú, ez nem jogszabályi illetve szabályozási okokra vezethető vissza.

5.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A városi környezetgondnokság amerikai és magyarországi működését bemutató tanulmányból jól látható, hogy e tevékenység pártolói is elsősorban a városi környezet civil összefogással történő „zöld” alakítására törekszenek, ahogyan a közösségi kertészetek fejlesztési modelljét követők is, melyeket Szabó Ágnes „Kert – város – közösség” c. tanulmány leír. Következésképpen annek jogi értékelésében található egyes elemek itt is alkalmazhatóak, különösen a környezetgondnoksági tevékenységet végző csoportosulások lehetséges szervezési formáival kapcsolatban.

A tanulmány értékelésében fontosnak tartom kiemelni, hogy a környezetgondnokság fejlődési köre elsősorban az erősen városias területekre korlátozódik (ahogyan az a két Egyesült Államokbeli esettanulmányokból is kitűnik) pedig ennek vidéki környezetben is meglenne a maga helye (ahogyan azt egyes kistelepüléseken kialakuló spontán kezdeményezések is mutatják, például a Magyarpaniton működő helyi összefogások tevékenységét bemutató tanulmány szerint).

A környezetgondnokság feladatait magára vállaló civil szervezet, általában egyesület, melynek tevékenységei között szerepel a helyi önkormányzat támogatása is (26/2000 sz. Korm. rend. (2000), 2. cikk. e. betű) zöldterületek létrehozására és karbantartására, eseti alapon vagy rendszeres jelleggel is betöltheti funkcióját akár saját, akár önkormányzati kezdeményezésből.

Az önkormányzattal való közeli együttműködés egyik fontos oka, hogy a zöldövezet-rendezés a település arculatát megváltoztathatja, s ezért szükséges lehet az illetékes városrendezési hatóságtól erre engedélyt is kérni. Az alkalmazandó városrendezési szabályokat az urbanisztikai bizonyítvány tartalmazza melyet a helyi önkormányzat állít ki (350/2001 sz. Tv. (2001) 29. cikk. 1. bek.) de ennek alapján a területrendezés még nem kezdhető el (29. cikk. 4. bek.) ahhoz a munkálatok külön engedélyezése is szükséges. Romániában a belterületi zöldövezetek igazgatását a 24/2007 sz. Tv. (2009) szabályozza, mely a köztulajdonú zöldövezetek kezelését a helyi önkormányzat hatáskörébe helyezi (8. cikk. 1. bek.) de a fák vagy cserjék átültetésével járó területrendezéshez a területi környezetvédelmi hatóság beleegyezését is előírja (9. cikk. 2. bek.). Természetesen a kisebb javítások nem engedélykötelesek, de ezekről az önkormányzatot szükséges tájékoztatni.

A zöldterület-rendezési munkálatok kiszervezésének modellje Romániában is működőképes: az önkormányzat kis összegű munkálatok esetén közvetlenül, közbeszerzési eljárás nélkül is pénzösszegeket juttathat az érintett civil szervezeteknek ezek megvalósítására. A 15.000 eurót meghaladó értékű munkálatok esetén azonban a közbeszerzés kiírása kötelező (34/2006 sz. Sürgősségi Korm. rendelet (2006), 19. cikk.) így az ennél kisebb költségű területrendezés a még könnyen kivitelezhető tétel. Bár a 195/2005 sz. Sürgősségi Korm. rendelet (2005) 90. cikk f. betűje a zöldövezetek potenciális karbantartóiként az önkormányzati szolgáltatókat és kereskedelmi társaságokat jelöli meg, szövegezése nem zárja ki a civil szervezeteket sem e tevékenységből.

Bár a magyarországihoz hasonló hatáskör-zavar a romániai szabályzásban a települési zöldterületek gondozását illetően nem áll fenn, a zöldövezetek leltárának foghíjassága itt is problémát jelent (a 24/2007 sz. törvény csak a legnagyobb városok esetén írja elő ennek záros határidőn belüli összeállítását – 10. cikk. 1. bek.).

A vizekkel és vízgyűjtőkkel kapcsolatos normarendszer, a környezetvédelmivel ellentétben explicit módon is helyet hagy a civil együttműködésnek, a társadalmi szolidaritás elve alapján és ezt elő is írja (107/1996 sz. Tv. (1996), 6. cikk. 2. bek.) de konkrét példaként erre az együttműködésre csak a gátépítést vagy ennek finanszírozását említi (85. cikk. 1. bek. c. betű). Ez viszont szintén nem jelent akadályt a vízpartok zöldterületi rendezésével szemben, amennyiben az illetékes vízügyi hatóság engedélye megszerzésre került (az engedélyező hatóság nem önkormányzati, hanem kormányzati jellegű), ugyanis az összes állóvíz és sok folyóvíz partja és medre a „Romániai Vizek” Nemzeti Hatóság valamely vízgyűjtőben létrehozott alegysége felügyelete alatt állnak (http://www.rowater.ro/default.aspx).

Irodalomjegyzék

1. 26/2000 számú (az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó) Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 39. számában 2000.01.31.-én;

2. 350/2001 számú Törvény közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 373. számában 2001.07.10.-én;

3. 24/2007 számú Törvény újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 764. számában 2009.11.10.-én;

4. 34/2006 számú Sürgősségi Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 418. számában 2006.05.15.-én;

5. 195/2005 számú Sürgősségi Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 1196. számában 2005.12.30.-án;

6. 107/1996 számú Törvény közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 244. számában 1996.10.08.-án;

7. Administraţia Naţionala „Apele Române” - http://www.rowater.ro/default.aspx – megnyitva 15.09.2012.

5.3 Gazdasági elemzés

Modell

A környezetgondnokság civil kezdeményezésre jön létre. A cél az, hogy tiszták legyenek a zöldterületek, és hogy emellett környezettudatosságra is oktassák a lakosságot. Ebbe a tevékenységi körbe tartozik a közterület-gondozás, az útkarbantartás, a közösségi kertek létrehozása, a szemétszedés, a parlagfűirtás, a virágültetés, illetve a mederigazítás. Ezek mind olyan munkálatok, melyeket az önkormányzatnak kellene elvégeznie, de forráshiányban nem tudja megtenni. Ezért több civil összefoghat egy-egy projektre és megvalósíthatják ezeket a munkálatokat ingyen.

Két formája van a közösségi környezetgondnokságnak. Az első egy alulról szerveződő, civilek által kezdeményezett program, melyet az önkormányzat támogat. A másik felülről szerveződik, az önkormányzat által, és ehhez keresnek civil partnert.

Stakeholder analízis

Érintettek megnevezése	Motiváció a részvételben
1) Civil szervezetek	- Magasabb életszínvonal - Értékteremtés - Segítség a munkához - Javul az önkormányzattal való együttműködés
2) Önkéntesek	- Anyagi, technikai, oktatási és intézményi segítségben részesülnek - Magasabb életszínvonal - Javul az önkormányzattal való együttműködés - Társadalmi kapcsolatok erősítése - Jó hatás az egészségre
3) Önkormányzat	- Költségei csökkennek - Spórol a munkaköltségeken - Hosszabb távon alacsonyabb kiadással tud számolni - Csökkenő egészségügyi kiadások - Magasabb életszínvonal létrehozása olcsón - Javul a helyi közösséggel a kohézió
4) Iparágban működő vállalkozások	- ellenérdekeltek egy lehetséges piacvesztés miatt

Költség-haszon elemzés

A városi környezetgondokság esetében a civil széfra költségigényes önkormányzati feladatokat vállal át. Ennek ellenére természetesen a költségek nem redukálódnak zérusra, hiszen bizonyos szabadtér-átalakítási projekteknek van anyagköltsége. Továbbá az Önkormányzat feladata ezen modell alkalmazása esetén is a munkák koordinálása, azok engedélyezése (ha az szükséges) és felügyelete, hogy minden a jogszabályi környezetnek megfelelően történjen.

Ugyanakkor jelentős forrásokat lehet megtakarítani azáltal, hogy nem süzkséges a munkálatokat közbeszerzés útján megpályáztatni, hiszen a helyben lakók végzik el, öntevékenyen módon. További hasznot jelenthet, hogy a karbantartást is (ami bár kisebb mértékű anyagi forrást igényel csak, de azt hosszú távon) és átvállalja a civil szféra. Ezzel az Önkormányzat nem csak egy időpillanatban takarít meg, hanem hosszú távon is. Továbbá, a környékben lakó emberek számára érzékelhető életszínvonal növekmény is jelentős haszonnal jár, kisebb az esélye a rongálásnak és a folyamatos karbantartás miatt lassabb a közterületek műtárgyainak amortizációja.

Kockázatok

Politikai kockázat

Ha az önkormányzati képviselőtestület szoros kapcsolatban áll a szóban forgó feladatokat ellátó vállalkozásokkal, nem fogja feltétlenül támogatni az önszerveződő munkavégzést. További kockázatot jelent, ha az engedélyeztetési eljárás túl lassan megy végbe, mert ilyenkor kicsúszhat a projekt az időkeretből, vagy a résztvevők elvesztik a motivációjukat.

Menedzsment kockázat

Az önkéntes csoport munkáját szükségképpen koordinálnia kell valamelyik tagnak, akit a többiek el kell, hogy fogadjanak vezetőjüknek. Ha ez nem történik meg, vagy a menedzsment nem végzi megfelelően a dolgát, akkor a projekt elhúzódhat, adott esetben meg sem valósul.

Nem megfelelő szakmaiság

A szabadtér-tervezés egy komplex folyamat, amit jól csak szakemberek tudnak elvégezni. Ha az önkéntesek között nincsenek ilyen szakemberek, akkor a munka végeredménye sok esetben nem teljesíti be a hozzá fűzött reményeket.

Jogi kockázatok

A zöldfelületekre vonatkozó szabályozás több szinten és eltérő formában jelenik meg. Ezeknek a területek a gondozása általában az önkormányzat hatásköre alá tartozik. Ám a jogi szabályozás hiányosságai miatt nem egyértelmű, hogy miként kezelik az egyes önkormányzatok a zöldterületek fenntartását. Tehát a jogi hiányosságok miatt nagy a tranzakciós költsége annak, hogy a civil szervezetek kiderítsék, hogy az egyes területek használatáért kihez kell fordulni.

Költségvetési kockázat

Az államháztartási finanszírozás a közterületek ellátásakor leginkább normatívák szerint jár el és ritka a feladat-típusú államháztartási finanszírozás. Az állam a programok segítése érdekében támogatást ad a civil szervezeteknek, míg közfeladatok ellátását segítő szolgáltatások esetén erre többnyire nincsen mód.

Konklúzió

Ahhoz, hogy sikeres legyen a környezetgondnokság, szükséges az anyagi háttér és olyan környezetgondnoki mintaprojektek szervezése, melyek támogatják az aktív civileket. Ezen felül a jogi szabályozás tisztázása is szükséges. Ameddig ez nem történik meg törvényalkotási szinten, addig érdemes lenne egyes civil szervezeteknek ilyen jellegű szakirányú tanácsadással foglalkozni, mert ezzel csökkenthetők az utánajárással járó tranzakciós költségek.

A modell ajánlható a településeken működő civil szervezeteknek, de alkalmazása előtt fontolóra kell venni a jelentős finanszírozási, jogi és politikai kockázatokat.

6 Szaló Zsófia: Szomszédsági rendőrség Budapesten, a Magdolna-negyedben

6.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány sikeres külföldi és egy kevéssé sikeres magyar példa alapján mutatja be a szomszédsági rendőrség működésének tapasztalatait.

Az alapvetően szociológiai, kriminológiai tanulmány kevés jogi relevanciával bír, mivel a szomszédsági rendőrség kialakítására a meglévő jogszabályi keretek a rendőrség részére szabad döntést engednek és kevés támpontot nyújtanak.

A szomszédsági rendőrséget az illetékes rendőrkapitányság saját maga is létrehozhatja, ez akár önálló szervezeti egység is lehet, de jelenthet csak a rendőrségi szolgálati utasításban és a mindennapos bűnmegelőzési és bűnüldözési gyakorlatban megjelenő módszert is.

Jellemzően a szomszédsági rendőrséget a rendőrkapitányságok a helyi önkormányzattal kötött megállapodás alapján hozza létre, mely megállapodás nemcsak a felek együttműködését szabályozza, de a helyi önkormányzat által a rendőrségnek nyújtott anyagi hozzájárulást is magában foglal.

Ennek lehetőségét a Rendőrségről szóló1994. évi XXXIV. törvény az alábbiak szerint tartalmazza:

„2. § (2) A rendőrség a feladatának ellátása során

a) együttműködik az állami és a helyi önkormányzati szervekkel, a társadalmi és a gazdálkodó szervezetekkel, az állampolgárokkal és azok közösségeivel;

b) segítséget nyújt - jogszabályban meghatározott esetben - az állami és a helyi önkormányzati szervek hivatalos eljárásának zavartalan lefolytatásához;

c) támogatja a helyi önkormányzatoknak és az állampolgárok közösségeinek a közbiztonság javítására irányuló önkéntes tevékenységét.

9. § (1) A települési önkormányzat szerződést köthet a közigazgatási illetékességi területén működő rendőrkapitányság, vagy határrendészeti kirendeltség vezetőjével - rendőrségi kötelezettségvállalás esetén a rendőrfőkapitány előzetes egyetértésével - különösen a helyi közbiztonságot érintő feladatok ellátása, a rendőrség és az önkormányzati szervek tevékenységének összehangolása, valamint az illetékességi területén működő rendőri szerv létesítésének, bővítésének és fejlesztésének elősegítése érdekében. A szerződés megkötésétől a rendőrség elzárkózhat, ha az jogszabályt sért vagy ellentétes a felettes rendőri szerv vezetőjének rendelkezésével, illetve, ha annak pénzügyi, anyagi fedezete nem biztosított vagy tartalma szakmailag megalapozatlan.”

6.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A „szomszédsági rendőrség” modellje, melynek működését és potenciális hatásait, de egyes esetekben sajnálatos kudarcát is a tanulmány részletezi, Romániában is ismert a bűnüldözés és bűnmegelőzés területén, ezért az országban való „meghonosításának” kérdése fel sem vetődik.

Míg Magyarországon a rendszer kísérleti jelleggel működik, egyes erre a célra kiválasztott településeken, addig Romániában a városi és municípiumi (nagyvárosi) rendőr-őrsökön rendszeres gyakorisággal teljesítenek szolgálatot „szomszédsági rendőrök”. Az őket illető megnevezés román nyelven „poliţist de proximitate” (vagyis „közelálló rendőr”) és a Romániai Rendőrség Közrendvédelmi Főosztályának alosztálya beosztottjaikánt működnek.

A szomszédsági rendőrség működési stratégiái, melyeket a szerző felsorol, szinte tételesen jelennek meg az említett romániai intézményt népszerűsítő weboldalon is (http://www.politiaromana.ro/ordine_publica/proximitate.htm). Kinyilvánított céljaik a társadalommal, és különböző szervezetekkel (egyházakkal, vállalkozókkal), intézményekkel (iskolákkal, közintézményekkel) való együttműködés az állampolgárok életét közvetlenül érintő bűnözéssel kapcsolatos kérdésekben, és az állampolgári biztonságérzet javítása. Ennek elérésére a szomszédsági rendőrség ügynökei sajátságos rendfenntartói, összekötő, tanácsadói és békéltetői képesítéssel rendelkeznek gyakorlatilag betöltve a szervezési modell által támasztott, és a tanulmányban felsorolt összes szerepkört.

Legújabb fejleményként a 2012/2013-as tanévvel kezdődően a „szomszédsági rendőrök” az oktatási intézményekben újabb tevékenységeket is kifejthetnek (például osztályfőnöki órákon való jelenlét, iskolásokkal való kommunikáció) és rendszeresen teljesítenek majd járőrszolgálatot az iskolák környékén is, megfigyelve az iskolába tartók vagy iskolából hazaindulók mozgásait is (Gazeta de Nord-Vest, 2012).

Bár működési hatékonyságukról nem állnak rendelkezésre adatok, joggal feltételezhetjük, hogy e rendfenntartás-szervezési modell Romániában is hasonló nehézségekbe ütközik bizonyos településeken, mint a szerző által leírtak.

E nehézségeket tetézhetik a rendőrség szervezését meghatározó jogszabályok és belső rendelkezések is, melyek nagymértékű fragmentáltságot eredményeznek. Romániában (Magyarországgal ellentétben), francia modellre a rendfenntartást két különálló kötelék, a rendőrség (ro. Poliţia) és a Csendőrség (ro. Jandarmeria) látja el. Előbbit a 218/2002 sz. Tv. (2002) utóbbit az 550/2004 sz. Tv. (2004) szabályozza. A rendőrség a rá vonatkozó – többször módosított – törvény értelmében már jó ideje nem katonai jellegű szervezet, kötelékében még a katonai rendfokozatok használatát is helyettesítették, így az alapvető rang az ügynök (ro. agent). A csendőrség ellenben teljes körűen katonai kötelék mely a Belügyi és Közigazgatási Minisztériumnak van alárendelve (550/2004. sz. Tv. 1. cikk) és közrendvédelmi szolgálatokat lát el. E kettősség, és a csendőrség katonai-jellegű egyenruhája, gyakran használt fekete álarcai és katonai fegyverzete által keltett látvány egyaránt alkalmasak az önkényuralmi berendezkedés emlékét éberen őrző lakosságban nyugtalanságot kelteni. Szerencsére a csendőrséget általában készenléti rendőrségi szerepkörökben vetik be, ezért közvetlen kapcsolata az állampolgárokkal nem gyakori.

A rendőrség kötelékén belül működő belső feladatmegosztás eredményeként, a vidéki kriminalitás kordában tartására született meg a „Vidéki rendőrség” (ro. poliţie rurală) szervezeti egysége is (http://www.politiaromana.ro/ordine_publica/activitate_politisti_mediul_rural.htm). Sajnos a „szomszédsági rendőrség” modelljét ez utóbbi szervezet nem követi (azt csak városi környezetben igyekeztek meghonosítani) ezért a vidéki lakosság ingatag biztonságérzetének javítására ilyen értelemben kevésbé alkalmas, pedig erre komoly igény lenne.

Összefoglalva a „szomszédsági rendőrség” intézménye Romániában ismert és felhasznált, azonban hatékonyságának lemérésére biztos statisztikai források hiányában csak következtetni lehet s egyes faktorok működését potenciálisan nehezíthetik.

Irodalomjegyzék

1. Poliţia Română - http://www.politiaromana.ro/ordine_publica/proximitate.htm – megnyitva 2012.09.12.;

2. Gazeta de Nord-Vest – http://www.gazetanord-vest.ro/2012/09/12/politia-de-proximitate-devine-politie-scolara/ - megnyitva 2012.09.12.;

3. 218/2002 számú (a rendőrség szervezésére és működésére vonatkozó) Törvény – közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 305. számában 2002.05.09.-én;

4. 550/2004 számú (a csendőrség szervezésére és működésére vonatkozó) Törvény – közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 1175. számában 2004.12.13.-án;

5. Poliţia Română - http://www.politiaromana.ro/ordine_publica/activitate_politisti_mediul_rural.htm – megnyitva 2012.09.12.

6.3 Gazdasági elemzés

Modell

A szomszédsági rendőrség célja a közbiztonság és a lakók életminőségének javítása egy adott helyen. A program egyik célja az, hogy aktív, szoros kapcsolatot ápoljon a lakosság. az önkormányzati szervek és a civilek a rendőrséggel.

Ennek több pozitív hatása is van. Egyfelől információhoz jut a rendőrség, mely segít a helyi problémák megoldásában, a tipikus bűncselekmények kivizsgálásában és a bűnmegelőzési stratégiák kidolgozásában. Másfelől megnövekszik az emberek együttműködésre való hajlandósága, így sok tranzakciós költséget sprórol meg a rendőrség egy-egy ügy felderítésénél. A pozitív hatások miatt csökken a lakosság bűnözéstől való félelme és erősödik a bizalom a közintézményekkel kapcsolatban. A lakosság egyes programokban aktívan résztvesz a bűnözés megelőzésében. A szomszédok felismerik, ha idegen emberek tartózkodnak a másik ember telkén és riasztják a rendőrséget.

Stakeholder-analízis

Érintettek megnevezése	Motiváció a részvételben
1) Lakosság	- Megelőzés - Biztonságosabb élet, saját tulajdon végelme - Közösségépítés - Károk minimalizálása
2) Lakóközösség	- Közjószágok előállítása a hatékonyabb védelemért - Közösségfejlesztés - Környezetfejlesztés
3) Rendőrség	- Információ a problémák megoldásához - Tranzakciós költségek megspórolása - Lakosság is bekapcsolódik a rendfenntartásba, ez csökkenti a kiadásokat - Olcsó, jó munkaerő - Erőforrások hatékonyabb kihasználása

Költség-haszon elemzés

A modellt érintő legfontosabb költségek a rendőrség költségei. A programban résztvevő lakosok oldalán közvetlen költség nem jelentkezik. A rendőrség finanszírozása központi költségvetésből történik, bár annak elosztásáról nem állnak rendelkezésre pontos adatok (vagyis ezek nem publikusak). Ha bevezetik a modellt, akkor a rendőrség költségei nem csökkennek feltétlenül, hiszen ettől még ugyanúgy sok járőrre van szükség a rossz közbiztonságú területeken, de annak működési hatékonysága szignifikánsan megnő. Éppen ezért ebben a modellben nem a költségek csökkentése a fontos, hanem a feladatvégzés hatékonyságának érdemi növelése.

A közbiztonság javulása nagyon sok előnnyel jár, pl. a lakók életszínvonalának növekedésével, nagyobb anyagi biztonsággal, ezáltal pedig az ingatlanárak is emelkednek és a vállalkozások is inkább odatelepülnek a környékre, ami az önkormányzatnak adóbevételt jelent, a lakosság számára pedig munkalehetőséget.

Kockázati elemzés

Elégtelenül működő lakóközösségből fakadó kockázat

Ha a környéken élők, pl. a lakóközösség tagjai nem bíznak egymásban, akkor a modell nem működik (erre láttunk példát a Magdolna negyedben). Akkor lehet tehát csak a modellt bevezetni, ha a veszélyeztetést a lakók csak a közösségükön kívülről érzékelik, mert a belső konfliktusok megoldására ez a megoldás nem alkalmazható.

Bizalmatlansági kockázat a rendőrséggel szemben

Budapesten a Magdolna negyedben végzett kutatások alapján a lakosság nem bízik meg a rendőrségben. Éppen ezért, ha ez a bizalom nincs meg, akkor egy bűncselekmény észlelése esetén nem fogják riasztani a rendőröket.

Konklúzió

A bevezetés költségvonzata nagyon alacsony, ezért ilyen gazdasági korlátai nincsenek a bevezetésnek.

A szomszédsági rendőrség pozitív nemzetközi példák alapján egy jól működő modell. Alkalmazhatóságának azonban van két nagyon fontos előfeltétele: a lakók bízzanak egymásban, és bízzanak a rendőrségben. Azokon a területeken, ahol ez nem valósul meg, nem lehet bevezetni a modellt.

Összességében mégis egy ajánlható modellnek tartjuk, hiszen sok régióban az említett két előfeltevés teljesül, mégis rossz a közbiztonság.

7 Meleg Orsolya: Civil közoktatás

7.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány a magyar közoktatás helyzetét mutatja be kiemelten említve az iskolarendszer erősen szegregált voltát. A tanulmány bemutat egy, a szegregáció kezelésére, vagyis hátrányos helyzetű diákok tanulmányi esélyeinek növelésére létrejött Egyesült Államokbeli példát (Knowledge Is Power Program, KIPP) továbbá egy kisebb léptékű hazai kezdeményezést.

A tanulmány ezt követően a KIPP modell magyarországi alkalmazásának lehetőségét vizsgálja.

A KIPP modell hazai adaptációjának kulcskérdéseként jelöli meg a szerző annak kérdését, hogy a civil iskolák kaphatnának-e maximális központi (esetleg önkormányzati kiegészítéssel) támogatást, mint például az egyházi fenntartásúak.

E körben a magyar jogi környezet valóban hátrányos a nem önkormányzati és nem egyházi fenntartású közoktatási intézményekkel szemben.

A közoktatás támogatását célzó állami támogatásnak két formája van: normatív és céltámogatások. A normatív - általában tanulólétszám alapú - támogatások alanyi jogon megilletik a közoktatási feladatot ellátó önkormányzatokat és a szektorsemlegesség elvét követve, a többi intézményfenntartót. A céltámogatások pályázatok útján nyerhetők el.

A tapasztalatok szerint a központi támogatások az intézményfenntartás költségeinek 50–70%-át fedezik.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Ktv.) garantálja a normatív támogatások szektorsemlegességét:

„118. § (4) A nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartó részére megállapított normatív költségvetési hozzájárulások összege nem lehet kevesebb, mint a helyi önkormányzat részére ugyanazon jogcímen megállapított normatív hozzájárulás.”

Ezek mellett az önkormányzatok egyéb forrásokat, így például a más feladatok alapján számított állami támogatásokat vagy a személyi jövedelemadó nekik visszajuttatott hányadát is felhasználhatják a közoktatás finanszírozására

Az egyházi fenntartású közoktatási intézményeket ezen felül kiegészítő támogatás is megilleti, amelyre a civil fenntartású intézmények nem jogosultak.

„Ktv. 118. § (7) Az egyházi jogi személy által fenntartott közoktatási intézmény után járó költségvetési hozzájárulás meghatározásánál e törvény rendelkezései mellett figyelembe kell venni a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény és az Eftv. rendelkezéseit is.

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény (Eftv.) teremti meg az egyházi közoktatási fenntartású intézményeknek járó kiegészítő támogatások jogi alapját:

„Eftv. 6. § (1) Az egyházak további támogatásra (a továbbiakban: kiegészítő támogatás) jogosultak, amelynek alapja a közszolgáltatásokban részesülők azon döntése, ahogyan az adott egyház által fenntartott intézmények közszolgáltatásait igénybe veszik.

A tanulmány szerzőjének tehát joggal hiányolja a valódi – a normatív támogatásokon túlmutató – szektorsemlegességet a közfeladatot átvállaló civil fenntartású közoktatási intézmények tekintetében.

Ezen a 2012. szeptember 1-jétől 2014. szeptember 1-ig fokozatos hatályba lépő - a Ktv.-t felváltó - új jogszabály, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) sem fog változtatni.

Az új törvény 2013. szeptember 1.-jén hatályba lépő rendelkezése is deklarálja ezt a helyzetet:

„88. § (5) Az egyházi, valamint az országos nemzetiségi önkormányzati intézményfenntartók által ellátott nevelési, nevelési-oktatási feladatok központi költségvetési finanszírozása az állami, önkormányzati fenntartású intézményekkel azonos mértékben történik.”

Összességében elmondható, hogy mind a hatályos, mind pedig a közeljövőben hatályba lépő jogszabályi rendelkezések lehetővé teszik, hogy magánszervezetek alapítsanak és működtessenek iskolákat illetve az önkormányzatok átadhassák más fenntartó kezébe az oktatási intézmények működtetését, azonban az állami finanszírozás különbséget tesz az állami, az önkormányzati és az egyházi fenntartású intézmények javára a civil fenntartású intézmények hátrányára.

Ez egyértelmű jogi nehézsége a szerző által javasolt modellek hazai elterjedésének.

7.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány az Amerikai Egyesült Államokban fennálló, charter típusú KIPP tanulmányi rendszerben működő oktatási intézmények létrehozásának és működésének mikéntjét mutatja be, felvetve a rendszer magyarországi meghonosításának lehetőségét is a krónikussá vált szegregáció leküzdésére.

Azért, hogy a rendszert a romániai jog szempontjából értékelni lehessen, szükséges elsőnek egy pár szót ejteni a charter iskolákról. Ezek elemi és/vagy gimnáziumi oktatást nyújtó, közpénzből fenntartott de nem állami iskolák, melyek mentesülnek egyes az oktatást szabályozó jogi normák alkalmazásának kötelessége alól cserébe a szabadalomlevélben (ang. charter) megfogalmazott átlagon felüli oktatási célok megvalósításáért, melyek elérésére az intézmény felelősséget vállal a szabadalomlevelet kibocsátó szervvel, általában oktatásfelügyelő bizottsággal – ang. school board-al szemben (http://www.nea.org/home/16332.htm).

A KIPP rendszerű iskolák erőssége a felzárkóztatásban épen abban rejlik, hogy a jogszabályban meghatározottól eltérő, intenzívebb, hosszabb időtartamú és szigorúbb körülmények között zajló oktatást folytatnak, az összes érintett személy, különösen a diákok, szigorú felelősségével egybekötve.

A romániai 1/2011 sz. (2011), a nemzeti oktatásról szóló Törvény lehetővé teszi természetes és jogi személyek (egyesületek, alapítványok, egyházak) számára magán óvodák, iskolák, gimnáziumok és líceumok alapítását (61. cikk. 4. bek.) és működtetését. Ezek kötelező akkreditálásnak és időszakos felméréseknek kell magukat alávessék (61. cikk. 8. bek.), de amint akkreditálásukat elnyerték állami támogatásban részesülnek, a „fejpénz” (9. cikk. 2. bek.) és – az alapoktatásban – ingyenes tankönyvek formájában is (69. cikk. 4. bek.). Ezzel voltaképpen teljesül a charter iskoláknál is létező autonóm de államilag támogatott szerkezeti felépítés.

Az akkreditálás és utólagos ellenőrzés az állami tanintézményekre is vonatkozó szabályok szerint zajlik és egy minisztériumi ügynökség hatáskörébe tartozik (60. cikk. 4. bek.). A törvény lehetővé teszi „alternatív” oktatási módszertanok alkalmazását, a használt alternatívához igazított autonómiával rendelkező, akár magánkézben levő, tanintézmények által is de csak az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminiszter által rendeletben jóváhagyott szabályzatok alapján (59. cikk., 65. cikk. 8. bek.). Az ilyen alternatív rendszerek tantervét és oktatási programját csak az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium hagyhatja jóvá (65. cikk. 7. bek.). Ezáltal, bár minisztériumi jóváhagyással, de megvalósítható a charter iskolák a szokványostól eltérő, hosszabb időtartamú és intenzívebb számonkérésen alapuló oktatási modellje és az ehhez szükséges az államilag előírt nemzeti (alap)tantervtől valamelyest eltérő, de erre alapuló tanterve is.

A magán-oktatási intézmények széleskörű szervezeti autonómiával rendelkeznek: az intézmények igazgatóinak (60. cikk. 7. bek.) és vezetőtanácsainak (96. cikk. 5. bek.) kinevezését saját hatáskörben határozhatják meg (bár a kötelező oktatást biztosító intézményekben ebben a helyi tanács egyik képviselője is helyet foglal) ezzel komoly ellenőrzési hatáskört gyakorolva az intézményben dolgozókkal szemben, így az adminisztratív számonkérés és elbocsátás is egyszerűbb, követve a charter modellt.

Amint láthatjuk, a centralizált nemzeti oktatási rendszer ellenére a KIPP által alkalmazott modell Romániában, legalábbis tanintézményi szinten, megvalósítható. Mivel pedig a modellben képzési, irányító útmutatási és kutatás-fejlesztési feladatokat végző alapítványhoz hasonló szervezet (akár iskolaalapítási és fenntartási céllal is) könnyedén létrehozható elsősorban egyesületi formában – de nagyobb befektetéssel alapítványként is – semmilyen jogi akadály nem mutatkozik a tanulmányban bemutatott oktatási rendszer meghonosítására Romániában is.

Figyelembe véve a romániai oktatási rendszer szegregáltságát, melyről érintőlegesen a „[hódmező]vásárhelyi modell” jogi értékelésének kapcsán már szó esett, egy hasonló kezdeményezésre komoly szükség mutatkozik.

Irodalomjegyzék

1. National Education Association - http://www.nea.org/home/16332.htm – megnyitva 2012.09.13.

2. 1/2011 számú (Nemzeti Oktatási) Törvény közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 18. számában 2011.01.10.-én;

7.3 Gazdasági elemzés

Modell

A civil közoktatás egy Amerikában már sikeres modelljét, a KIPP iskolák meghonosítását tárgyalja a tanulmány. Az amerikai kezdeményezés (KIPP) sikeressége az öt fő pilléren nyugszik. Az első az, hogy magas elvárásokat támasztanak a diákok felé. Ezekhez különféle pozitív és negatív ösztönzőt alkalmaznak és tekintet nélkül a diák családi vagy anyagi helyzetére mindenkire ugyanúgy vonatkozik. Ez erősíti azt, hogy jobb jegyeket szerezzenek a diákok és ennek következtében olyan továbbtanulási lehetőségeik legyenek, melyek a munkakínálatukat növelik. A második szerint fontos az elköteleződés mind a tanárok, mind a diákok szempontjából. Az iskolába nem kötelező járni. Így aki nem kíván élni a lehetőséggel, elmehet másik intézménybe. A harmadik alapján fontos, hogy több időt fordítsanak a hátrányos helyzetű iskolákban tanulók felzárkóztatására. Ez hosszabb tanítási idővel és kevesebb szünettel párosul. Ugyanakkor ennek a befektetett időnek nagy a hozama, a későbbiekben megtérül. A negyedik szerint erős vezetők kellenek az iskolák élére, akik elsősorban a diákok hasznosságának maximalizálásával törődnek és ehhez hozzárendelve döntenek az iskola pénzének elosztásáról az alkalmazottak között. Az ötödik feltétel az, hogy a diákoknak kötelező egy bizonyos szintet elérni, ha az iskolában szeretnének maradni. Ezt szankciókkal érik el.

Stakeholder-analízis

Érintett csoportok	Motiváció, előnyök
1. Hátrányos helyzetű diákok	- jó oktatási lehetőség - felsőoktatásra való felkészítés
2. Tantestület	- szakmai kihívás
3. Civil szervezetek	- jól megfogalmazott támogatandó cél - oktatásra könnyebb szponzorációt szervezni - önkormányzat is hozzájárul
4. Önkormányzat	- szegénység felszámolásának egy módja - nem termelődik újra a mélyszegény réteg - csak részben kell finanszíroznia

Költség-haszon elemzés

A program egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy ez egy alulról jövő kezdeményezés. Ezért a civil szféra, az oktatáspolitika és a helyi önkormányzatok együtt dolgoznak az iskolák sikeressége érdekében. A civil szféra átvállalná az emberi erőforrás és az anyagiak biztosításának egy részét. Ezzel a megoldással a központi és az önkormányzati költségvetést tehermentesítik.

További előnye a rendszernek, hogy a jelenleg Európai Uniós pályázati forrásokhoz a civil széfra által könnyebben és egyszerűbben lehet hozzájutni, amivel tovább csökkenthetők a szükséges költségvetési hozzájárulások.

Ugyanakkor a modell fő célkitűzése, hogy az oktatáson keresztül valósítsa meg a társadalmi mobilitását a hátrányos helyzetű gyermekeknek. Ezzel az állam hosszú távon nem csak költségeket takarít meg, hanem bevételei is növekednek, hiszen az itt végzett diákok jobb esélyekkel indulnak a munkaerő piacon. Így később ők is értékes, adófizető polgárokká válhatnak.

Kockázati elemzés

Likviditási kockázat

A civil szféra pályázati forrásokból való finanszírozása mindig likviditási kockázatokat rejt magában. Egyrészről, sok pályázat utófinanszírozással működik, amely nem megfelelő likviditási helyzet mellett nehezíti az operatív működést. másrészről, sok esetben önrész szükséges bizonyos támogatások lehívásához, amely előteremtése nehézségekbe ütközhet. Ezen a két ponton feltétlenül szükséges az önkormányzat hozzájárulása, hogy elkerüljék az intézmény anyagi ellehetetlenülését.

Humán erőforrás kockázat

Másik nehézség lehet megfelelő pedagógusokat találni a feladatok ellátására. Ezekbe az iskolákba olyan lelkes, magas színvonalú tanerő kell, akik tudnak bánni a speciális, több odafigyelést igénylő diákokkal. A pedagógusok képzése és toborzása hatékonyabb a civil szférában, de anyagilag itt is szükség lehet központi forrásokra.

Motivációs kockázat

Az érintett célcsoport a hátrányos helyzetéből adódóan nem rendelkezik megfelelő tanulási motivációval. Ebben fontos segítséget jelenthetnek számukra a kiegészítő foglalkozások és szakpszichológusi segítség, amely további költségeket jelent. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor az iskola fő célkitűzései nem tudnak teljesülni.

Konklúzió

A modell finanszírozásának alapja tehát az alulról jövő kezdeményezés miatt a költségek szétosztása. Egyik érintett sem képes egymaga finanszírozni ezen magasabb költségű iskolák működését. Ezzel a jól felépített modellel azonban megteremtődik annak lehetősége, hogy több oldali finanszírozás révén mégis hosszú távon működőképes legyen egy ilyen iskola. Az anyagilag fenntartható jellege miatt a modell széles körben ajánlható.

8 Letenyei László: Utcaközösség

8.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmányban szereplő külföldi mintákból ismert (noha történeti hagyománnyal nálunk is rendelkező) utcaközösségek megvalósulására a tanulmány írója kétféle jogi eszközt vetett fel.

A tanulmány a társadalmi szervezeti, egyesületi formát felvetés szinten, a településrészi önkormányzati formát részletesebben tárgyalja.

A hatályos magyar jogi környezetben nincs olyan egyéb eszköz, ami a két fenti szervezeti formán felül megfelelő jogi keretet tudna biztosítani az utcaközösségek működéshez.

Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény rendelkezései alapján létrejövő egyesületi forma annyiban lényegesen egyszerűbb, hogy az egyesület vagy más társadalmi szervezet létrehozását az alapítók saját maguk döntése alapján szabadon bármikor megtehetik. Egy ilyen egyesület létrejöttét az önkormányzatnak nem kell megerősítenie, igaz szóba állnia sem kell egy ilyen civil szervezettel. Az egyesület csak tagjai részére róhat kötelezettségeket, így csak társadalmi támogatottságán múlik érdekérvényesítő képessége. Mivel az érintett utcát, körzetet érintő egyesületi döntések az ott lakók számára jogilag ajánló és nem kötelező erejűek, csak az önkormányzatra, mint közhatalommal bíró szervezetre gyakorolt hatás alapján tudja kikényszeríthetővé tenni döntéseit.

Ennél lényegesen erősebb jogosítványokkal bíró jogi keret a településrészi önkormányzat. Ez bár – létrehozatala lehet alulról szerveződő kezdeményezés eredménye - a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 28. §-a szerint a képviselő-testület döntésének eredményeképp jöhet létre.

A településrészi önkormányzati testület vezetője települési képviselő. A képviselő-testület a településrészt érintő ügyekben egyes hatásköreit átruházhatja a településrészi önkormányzatra, anyagi eszközöket adhat számára. A településrészi önkormányzati testület munkájának segítésére a képviselő-testület hivatali kirendeltségeket hozhat létre, amelyek egyben a lakossági ügyintézésben ügyfélszolgálati teendőket is elláthatnak.

Megjegyzendő, hogy 2013. január 1-től fokozatos lép hatályba a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény, amely a jelenleg hatályos önkormányzati törvénytől nem tér el jelentősen a településrészi önkormányzatok szabályozására vonatkozó részében.

„2011. évi CLXXXIX. törvény 62. § (1) A képviselő-testület – szervezeti és működési szabályzatában meghatározottak szerint – valamely településrész sajátos érdekeinek képviseletére településrészi önkormányzatot (részönkormányzat) hozhat létre települési képviselőkből és más, az adott településrészen élő választópolgárokból.

(2) A részönkormányzat testületére önkormányzati hatósági hatáskör nem ruházható át.

(3) A településrészi önkormányzati testület munkájának segítésére a képviselő-testület hivatali kirendeltségeket hozhat létre, amelyek egyben a lakossági ügyintézésben ügyfélszolgálati teendőket is elláthatnak.

(4) A részönkormányzat szervezetére, működésére és tagjaira – az e §-ban foglalt eltérésekkel – a bizottságokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”

8.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány a korábbi időkben ismert és másutt ma is elterjedt magánjogi illetve közjogi eredetű önszerveződés és részönkormányzatiság újbóli „meghonosításának” lehetőségét mutatja be.

A lakóhelyi közösségek Romániában is ismertek (különös törvényi szabályzásuk törzse a 230/2007 sz. 2007. évi Tv.). Létrehozásuk elvileg kötelező, a 287/2009 számú, 2011-ben újraközzétett Tv. – az „Új Ptk.” – 659. cikkelyének szövegezése szerint (bár nincs ennek elmulasztásához rendelt szankció, s maga a 230/2007-es Tv. ezzel ellentétes – implicit hatályon kívül helyezett – rendelkezéseket tartalmaz). A belépés azonban egyértelműen fakultatív.

Legtöbbször egy épület vagy lakópark oszthatatlan társtulajdonban levő nem-lakható közös tereinek felügyeletével és karbantartásával kapcsolatos teendőket látnak el (230/2007 sz. Tv – 2. cikk., 4. cikk. 1. bek.). A szabályzás megalkotásakor (2007-ben) kizárólag a tömbházakat vették figyelembe, így a lakóközösségek szervezési keretét e szemléletmód korlátozta. Megalapításukhoz „az épületben” (vagy ennek határozott alegységében) lakó személyek legalább felének beleegyezése szükséges. A közösség döntései a be-nem-lépett lakókkal szemben is kötelezőek lesznek (24. cikk. 4. bek.). Ezek nem rendelkeznek kollektív alkudozási illetékességgel, és érdekvédelmi jogkörük is erősen korlátolt, máskülönben hatáskörük magyarországi megfelelőikhez hasonló.

A romániai polgári jog nem tiltja lakástulajdonosi közösségek létrehozását sem, de a tulajdonjoggal együtt kötelezően átruházódó tagsági jogviszony csak mesterkélt szerződések felhasználásával valósítható meg, melyekben kikötik, hogy a közösségi tagság a tulajdonjog kötelező tartozéka, s hogy az adásvételi szerződés a vásárló részére egyben lakástulajdonosi közösségbe történő belépési nyilatkozat is.

Az egyesületi formában megvalósuló utcaközösségi (ang. neighborhood association) minta szintén lehetséges. Amennyiben jogi személyiséggel rendelkező egyesületről van szó, annak megalapítása minimális formalitásokhoz kötött, a 26/2000 sz. Korm. rendelet (2000) értelmében (alapító-okirat, legkevesebb egy minimálbér összegű alapító-tőke, formális szerkezet).

Lehetséges azonban egyszerű társaságok létrehozása is, melyek jogi személyiség nélkül fejtik ki tevékenységüket egy-egy konkrét utca- vagy városrész szükségletei (pl. közművesítés, járdaépítés) kielégítésére, vagy állandó jelleggel. Ezekre a jogi személyiség nélküli társaságok szabályzása lesz érvényes (például a tagok korlátlan és egyetemleges felelőssége), ha nem is rendelkeznek társasági szerződéssel vagy más alapító-okirattal az Új Ptk. 1893. cikk. értelmében. Ilyen társaságok hasznosságát példázza a mezőpaniti településfejlesztést tárgyaló esettanulmány is.

A felvetett szervezési formák közül jogilag legérdekesebb a rész-önkormányzat. Például a Székelyföldön az ilyen alapú településszervezésnek mély hagyományai voltak, s ezek miatt a helyi lakosság is valamelyest „önigazgatáshoz szokott” (Imreh, 1983:69). Az új keletű centralizációs törekvések azonban komolyan megnehezítették rész-önkormányzatok kialakítását. A Helyi Közigazgatási Törvény (215/2001 sz., újra-közzétéve 2007) 20. cikkelye részönkormányzatok létrehozását csak municípiumokban teszi lehetővé. Municípiummá azok a városok válhatnak amelyek a 351/2001 sz., 2001-ben közzétett Tv. VI. függelékének elvárásait teljesítik (például 40.000 fő feletti lakosság, 75% feletti közművesítési ráta, 2,3 orvos minden 1000 lakosra), s melyekről ezt elrendelő törvény születik.

A rész-önkormányzatok (román szakkifejezéssel adminisztratív-területi alegységek) létesítése külön törvénnyel történhet (215/2001 sz. Tv. 20. cikk. 4. bek.), mely meghatározza a nekik átadott önkormányzati hatásköröket is. E rész-önkormányzatok nem rendelkeznek jogi személyiséggel (53/2002 sz. Korm. rendelet – 2002 – 4. cikk 3. bek.) sem választott tisztségviselőkkel.

A jogalkotó lehetőséget ad a municípiumok „kerületesítésére” is a főváros mintájára, amikor az adminisztratív-területi alegységben külön önkormányzatok létesülnek (215/2001 sz. Tv. 20. cikk. 5. bek.) választott kerületi polgármesterrel és helyi tanáccsal a fővárosi szervezési rendszerrel azonos szabályok szerint.

Következésképpen a rész-önkormányzatok létrehozása Romániában sokkal nehézkesebb mint Magyarországon, de korántsem lehetetlen. A jogi személyiséggel nem rendelkező formájuk azonban nem biztosítja a lakosság kellő bevonását, az érdi példához hasonló módon, míga kerületesítés csak hipotetikus lehetőség.

Irodalomjegyzék

1. 230/2007 számú Törvény – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 490. számában 2007.07.23.-án;

2. 287/2009 számú Törvény (a Polgári Törvénykönyvről) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 505. számában 2011.07.15.-én;

3. 26/2000 számú (az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó) Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 39. számában 2000.01.31.-én;

4. IMREH ISTVÁN – A törvényhozó székely falu. Kriterion Könvykiadó, Bukarest, 1983;

5. 215/2001 számú Törvény (Helyi Közigazgatási Törvény) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 123. számában 2007.02.20.-án;

6. 351/2001 számú Törvény – közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 408. számában 2001.07.24.-én;

7. 53/2002 számú Kormányrendelet – közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 633. számában 2002.08.27.-én

8.3 Gazdasági elemzés

Modell

A tanulmány a romániai és magyarországi tradicionális utcaközösségek alapján javasolja egy hasonló, korszerű önkormányzati modell kialakítását. Az elképzelés alapján az képezi, hogy az településeken belül kisebb részönkormányzati egységeket érdemes létrehozni a központi önkormányzattal párhuzamosan. Ezzel a megoldással csökkenthetők a kormányzással, döntésekkel és döntés-előkészítéssel kapcsolatos tranzakciós költséget. A tanulmány a nemzetközi példák mellett magyarországi jó példákat is kielemez, részletesen az érdi részönkormányzati rendszerre tér ki. Egy lakossági felmérésből kiderült, hogy a lakosság jelentős része hajlandó lenne egy ilyen részönkormányzati modellbe öntevékeny munkával segíteni saját településének igazgatásában és a szükséges munkálatok elvégzésében.

Stakeholder analízis

Érintettek	Motiváció a részvételben
Önkormányzat	- költséghatékonyabb működés - szélesebb társadalmi elismertség - egyszerűbb és olcsóbb információgyűjtés - egyszerűbb bevonni a lakoságot is a munkába
Helyi lakosság	- magasabb fokú beleszólás a közügyekbe - közvetlenebb demokrácia - lehetőség a helyi közösségek kialakítására - alacsonyabb tranzakciós költségek

Költség-haszon elemzés

Egy önkormányzat bizonyos feladatait hatékonyabb központosítottan elvégezni, mert az adminisztráció méretgazdaságossági okoknál fogva így tud hatékonyan működni. Vannak azonban olyan lokális problémák, melyek főleg a lakosság közvetlen lakókörnyezetéhez tartozó közterületek fenntartásával és fejlesztésével foglalkozik, amelyek kapcsán a központosított adminisztráció csak nagy költségeken képes információt szerezni a szükséges és lakosság által elvárt fejlesztésekről. A részönkormányzati rendszer éppen ezen információs aszimmetria ellen hatékony módszer. A kisebb egységekre oszlik az önkormányzat akkor alacsonyabb tranzakciós költségek mellett képesek a döntéshozók információ birtokába jutni, és hatékonyabban lehet a közpénzeket allokálni.

Ha a helyi lakosság kisközösségekbe tömörül, akkor sokkal inkább a magukénak érzik a közvetlen lakókörnyezetükben jelentkező problémákat. Éppen ezért magasabb fokú a lakosság motivációja a tevőleges részvételre az önkormányzati munkában. Ha tehát működik egy részönkormányzati rendszer, akkor nagyobb eséllyel jönnek létre olyan civil kezdeményezések, amelyek nem csak szavak, hanem tettek szintjén is képesek segteni az önkormányzat munkáját. Ezzel a modellel az önkormányzat nem csak a tranzakciós költségek csökkenése által okozott hatékonyság javulást tudja nyereségként elkönyvelni, hanem a költséges külső munkaerő helyett a lakosság öntevékenyen munkáját is fel tudja használni, tehát további (ingyenes) humán erőforrásokhoz jut.

Kockázati elemzés

Politikai kockázat

Egy önkormányzati képviselőnek sem áll érdekében a saját politikai hatalmát csökkenteni. Mégis, ha az önkormányzat és így a képviselőtestület munkája hatékonyabb és inkább a közjót szolgálja, akkor a lakosság körében növekszik a képviselők elismertsége és népszerűsége, tehát az egyszeri hatalomvesztésen felül megnövekszik az újraválasztásuk esélye is. Ezzel a logikával könnyen érdekeltté lehet tenni a képviselőtestületet egy részönkormányzati rendszer létrehozásában.

Menedzsment kockázat

A több, kicsi részönkormányzat professzionális és hatékony menedzsmentet igényel annak érdekében, hogy mind a központi önkormányzat, mind a lakosság lássa a rendszer hozadékát. Fontos kockázati tényező a modellben, hogy forráshiány esetében nincs pénz kellően professzionális menedzsment alkalmazására, így könnyen veszíthet a rendszer a hatékonyságából. Ennek kezelése érdekében érdemes a civil szféra hozzáértő rétegét bevonni a szervezési feladatokba.

Konklúzió

A részönkormányzati modell mind nemzetközi, mind egyes magyar példákon keresztül bemutatott sikeres működése miatt a modell széles körben ajánlható. Fontos azonban a feltárt kockázatok kezelése, mert elégtelen menedzsment vagy ellenirányuló politikai motiváció esetében a kezdeményezések már rövidtávon is ellehetetlenülhetnek.

9 Gutjahr Zsuzsanna: Nagykovácsi koalíciós modell

9.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány a közelmúlt magyar önkormányzati politikában elindult azon két kísérletet ismerteti, ahol a széleskörű megállapodásra és a részvételi demokráciára törekvés csírái felfedezhetőek. Az Aba-modell csak címszavakban, a Nagykovácsi Társadalmi Szerződés részletesebben kerül ismertetésre.

A tanulmány által felvetett ún. társadalmi szerződések - a lakosság, a vállalkozók, a civil szervezetek és az önkormányzat közötti kezdeményezésben – megkötésének a jelenlegi törvényi szabályozás szerint nincs akadálya.

Ezek a szerződések a magyar polgári jog szerint minősülnek, azaz függetlenül elnevezésüktől csak azon személyek vonatkozásában keletkeztet kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére, akik a szerződésben félként megjelennek. Azaz harmadik személyeket, a helyi közösségnek a szerződést aláíró tagjait a szerződés semmilyen kötelezettséggel nem terhelheti, ők csak jogosultjai lehetnek a szerződésben foglalt kötelezettségvállalásoknak, ha ezt nem utasítják vissza.

A Ptk. ismeri a harmadik személy javára szóló szerződés fogalmát:

„233. § (1) Ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, e harmadik személy csak akkor válik közvetlenül jogosulttá, ha a felek ezt kifejezetten kikötötték.

(2) A harmadik személy a javára kikötött joggal attól kezdve rendelkezik, hogy a szerződésről őt valamelyik fél értesítette; ha a jogot visszautasítja, azzal a javára szerződött fél rendelkezik.

(3) A kötelezett a szerződésből folyó kifogásait a harmadik személlyel szemben is érvényesítheti.”

Mindezektől a tanulmányban ismertetett nagykovácsi szerződésből nem válik jogi értelemben vett társadalmi szerződés. A „Társadalmi szerződés” elnevezés jogi relevanciával nem bír, de mivel a felek a jogszabályi keretek között szabadon alakítják ki az általuk megkötni kívánt szerződés tartalmát és ilyen elnevezés használatát jogszabály kifejezetten nem tiltja, a cím használata – megtévesztő volta ellenére – nem jogellenes.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. „a helyi önkormányzás általános szabályai” című fejezetében kimondja, hogy a helyi önkormányzat - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Döntését csak az Alkotmánybíróság, illetve bíróság és kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül. A helyi önkormányzat - a választott helyi képviselő-testület által, vagy a helyi népszavazás döntésével - önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért. A helyi önkormányzat a törvény keretei között önállóan alakíthatja szervezetét és működési rendjét.

9.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A tanulmányban feldolgozott kistelepülési „társadalmi szerződés” modellje, nagymértékben épít a Magyarországon megszokottnak számító, Romániában azonban hallatlanul széleskörű, önkormányzati autonómiára, és a romániainál sokkal engedékenyebb magyarországi képviseleti rendszerre. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az utcaközösségek visszaállítását taglaló tanulmánnyal ellentétben a „társadalmi szerződések” rendszere egy amalgám társadalom- és közigazgatás-szervezési forma kialakítására törekszik melyben régi elemek (az Aba-modell utcaközösségei) és a történelmi múlthoz képest új elemek (széleskörű konszenzusra törekvés, a vezetők mandátumuk folyamán is lehetséges elszámoltatása) egyaránt vegyülnek.

A „társadalmi szerződés” tanulmányozott formájának kialakítására az igényt a főárambeli politikai mozgalmak helyi hatásai, az általánosuló megosztottság, teremtették meg, mivel a kistelepülési politikában az országos pártok voltak képviselve. Románia esetén az országos politika még nagyobb befolyással bír a helyi önkormányzatokra...

A helyhatósági választásokon, a 67/2004 sz. Törvény (újra-közzétéve 2007-ben) 8. cikk. 1. bek. értelmében a jelöltállítás joga a bejegyzett politikai pártokat, pártszövetségeket és koalíciókat, valamint kisebbségi szervezeteket, független jelölt esetén pedig a helyi választókat illeti meg. Egy független önkormányzati képviselő (tanácsos) jelölt állítását a körzetben bejegyzett választók legkevesebb 1%-a kezdeményezheti, de egyes számszerű minimumküszöbök betartásával – például legkevesebb 50 személy a községek esetén (48. cikk. 1. bek.). Független polgármesterjelölt indításához a választók legkevesebb 2%-ának, de például községek esetén már minimum 200 személynek az ajánlása szükséges. Nem lehetséges egyéni jelölt-listák állítása (48. cikk. 3. bek.) sem, így a minimumszabályok betartásával csak nagyon kis számú egyéni képviselő-jelölt küldhető versenybe. Látható, hogy ebben a rendszerben az országos politikai pártok számottevő előnyt élveznek, (nem-kisebbségi) civil szervezetek pedig nem indulhatnak választásokon. Emiatt egy helyi-szintű „társadalmi szerződés” létrehozását (a Nagykovácsi-modellben bemutatott módon) a helyi választók, vagy civil szervezetek kellene kezdeményezzék, és egy helyi-szintű, országos pártokból álló „nagykoalíció” kialakítását vagy kellő számú egyéni jelölt indítását kieszközöljék.

A probléma ezután a széleskörű egyeztetés megvalósítása és a döntéshozók elszámoltatása amennyiben vállalt kötelezettségeiket megszegik. A 215/2001 sz. (Helyi Közigazgatási) Tv. (2007) a második kérdéskörre megoldást szolgáltat, ugyanis a helyi tanács feloszlatása és a polgármester visszahívása egyaránt települési referendum tartásával, a szavazásra jogosultak 50%-a plusz 1 fő jelenlétében, a leadott voksok felét meghaladó szavazatszámmal lehetséges (55. cikk. és 70. cikk.), melyet a választásra jogosultak 25%-a kezdeményezhet az illetékes megyei kormányhivatal vezetőjénél (a „prefektusnál”). Polgármester visszahívása esetén a kezdeményezők minden az illető önkormányzat hatáskörébe tartozó település esetén be kell gyűjtsék az ottani lakosok 25%-ának aláírását.

Az egyeztetési mechanizmus formális meghonosítására is lehetőséget biztosít a törvény, a magyarországi „szerződéses” modelltől eltérő formában, a település statútumának (alapszabályzatának) módosításával, melyre a helyi tanácsnak a Közigazgatási Törvény 36 cikk. 3. bek. a. betűje szerint joga van. Ebbe bele lehet foglalni az önkormányzat és a civilek viszonylatában elvárható egyeztetési formákat, a szélesebb körű közvetlen képviselet megvalósításához szükséges lépéseket (például konzultatív utcaközösségek létrehozását) majd különálló együttműködési megállapodások szerint meg lehet határozni az önkormányzat vállalásait a lakossággal szemben, s ezek teljesítésének körülményeit is.

A döntéshozók tevékenységének civil ellenőrzése a helyi képviselő-testület tanácskozásainak alkalmával is megvalósulhat, mivel ezek nyitottak, rajtuk bárki részt vehet (Helyi Közigazgatási Törvény 42. cikk. 1. bek.).

Következtetésképpen megállapíthatjuk, hogy a „társadalmi szerződések” modellje Romániában is alkalmazható, kellő adaptációval.

Irodalomjegyzék

1. 67/2004 számú Törvény (a helyi közigazgatási hatóságok megválasztásáról szóló) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 333. számában 2007.05.17.-én;

2. 215/2001 számú Törvény (Helyi Közigazgatási Törvény) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 123. számában 2007.02.20.-án;

9.3 Gazdasági elemzés

Modell

Az országos politikai harcok miatt Magyarországon alacsony a politikai elit bizalmi indexe. Ennek több társadalmi költség növelő hatása is van. A konfliktusok kihatnak az együttműködésre a lakosság, a vállalkozók, a civil szervezetek és az önkormányzatok között is. Ennek következtében kevesebb lesz az együttműködés és nagyobb tranzakciós költségekkel szembesülnek a szereplők. Ezt a problémát kívánják megoldani különböző kezdeményezések, például Nagykovácsiban.

A cél egy társadalmi szerződés kialakítása volt, mely a hosszútávú gondolkodást, a kölcsönös hasznosságot, az együttes felelősséget és az alulról szerveződést támogatta.

A nagykovácsi „társadalmi kísérlet” egy összefogás, mely során sikerült társadalmi konszenzust kialakítani a politikai vezetés megválasztásával kapcsolatban. A program egy évig tartott és igen eredményes volt, azonban hosszútávon nem működött. A kísérlet a választások előtt kezdődött, tehát egy aktívabb politikai periódusban. Ugyanakkor később az inaktív periódusban lecsengett ez a lelkesedés és megszűnt a program. Ebben szerepet játszott az is, hogy a szervezők nem rendelkeztek kellő tapasztalattal a program fenntartásához.

Stakeholder analízis

Érintettek	Motiváció a részvételben
Önkormányzat (képviselők)	- nagyobb fokú társadalmi elismertség - jobb információ ellátottság a lakosság igényeiről - integránsabb helyi közösség
Civil szervezetek	- beleszólás a helyi közügyekbe - biztosabb anyagi háttér
Lakosság	- nagyobb fokú beleszólás a helyi közügyekbe - transzparensebb önkormányzat - rendszeres tájékoztatás a közügyekről - valód igények szerint működő önkormányzat

Költség-haszon elemzés

Az önkormányzat és a választópolgárok viszonya terén a Társadalmi szerződéssel több ponton lehet kormányzási hatékonysági javulást elérni. Az önkormányzatok számára mindig is kritikus pont volt annak a meghatározása, hogy a választópolgárok számára melyek az elsődleges prioritások és elvek a település irányítása tekintetében. Egy társadalmi szerződés megléte megszünteti ezt a problémát, csökkentve ezzel az információgyűjtés költségét.

A társadalmi szerződés által növekszik a helyi közösség integritása, ami az önkormányzat számára is egy szélesebb társadalmi elismertséget eredményez. Ez az elismertség tovább növelheti a döntéshozók döntéseinek hatékonyságát és információ ellátottságát. Továbbá szélesebb körben biztosítja a döntések elfogadottságát, ami a rendeletek betartatásának alacsonyabb költségét eredményezi.

A társadalmi szerződés mellett a civilek felajánlották saját, öntevékeny munkán alapuló szakértői segítségüket azokban a kérdésekben, amelyekhez az egyének szakértői szinten értenek. Ezzel az önkormányzat egy teljesen ingyenes és motivált szakértői segítséghez jutnak, ami tovább csökkenti a költségeket.

A magasabb demokratikus szintnek vannak ugyan költségei is. Egy széles körben demokratikusan működő közösségben a döntések előkészítésének és meghozatalának nagyobb az időigénye és nagyobb az előterjesztések megbukásának valószínűsége, ami ronthatja a kormányzás hatékonyságát, ezzel növelve a döntéshozatal tranzakciós költégeit.

Kockázati elemzés

Kooperációs kockázat

Ha az önkormányzati képviselők egy része, esetleg többsége felhagy a Civil fórummal való kooperációval, akkor a modell nem működéképes. Ezt azzal lehet kezelni, hogy a civil szféra és a lakosság kellő alkuerővel bír és képes rövid időn belül megbuktatni egy képviselőt. Így azok rá vannak kényszerítve, hogy ne mondjanak ellent a társadalmi szerződésnek.

Menedzsment kockázat

A szélesebb körben működő demokrácia professzionális menedzsmentet és szervezést igényel annak érdekében, hogy a tranzakciós költségek ne legyenek túl magasok. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor a kooperáció hatékonytalansága miatt a lakosság és a civil szféra nem lesz motivált az együttműködésben, mert nem látják annak értelmét.

Politikai kockázat

A települési politika is érdekek és alkuk sorozata útján alakul ki. Ha a társadalmi szerződés aláírói nem fedik le a teljes érdekspektrumot, akkor a politikai alkuk során létrejövő kompromisszumok nem lesznek összhangban a szerződésben foglaltakkal, ezáltal politikai oldalról kerül felmondásra a szerződés.

Konklúzió

A Nagykovácsiban létrejött társadalmi szerződés jelentős előrelépést jelentett a helyi, széles körben elfogadott demokratikus intézményrendszer kialakulása felé. A kezdeti nehézségek, a politikai alkuk és a helyben meglévő, személyi konfliktusok miatt azonban nem volt hosszú távon fenntartható.

Mindezek ellenére egy olyan modellt tár fel a tanulmány, amelyben az előnyök és a hátrányok, az érintettek számára elérhető hasznok és a működésben rejlő kockázatok is egyaránt megjelennek, ezért széles körben ajánlható a modell. Fontos megjegyezni, hogy a különböző településeken történő adaptáláskor hangsúlyt kell fektetni a feltárt kockázatok érdemi kezelésére a hosszú távú fenntarthatóság érdekében.

10 Szabó Ágnes: Közösségi kertek

10.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány a városi ú.n. közösségi kertek fajtáiról, létrehozásának és működtetésének nehézségeiről és előnyeiről értekezik.

A közösségi kertekre általában az a jellemző, hogy a telektulajdonossal egy egyesület vagy egy önálló személy köt használati vagy bérleti szerződést, majd ez az entitás szervezi meg a kertközösséget.

1. kertszabályzat

A közösségi kertek használatának alapdokumentuma a kertet használók jogait és kötelezettségeit magában foglaló szabályzat (kertszabályzat) is, amit a közösség minden tagjának magára nézve kötelezőnek kell elfogadnia. Ebben szerepelhet például az, hogy illegális növényeket nem lehet termeszteni, a közös területek művelésében mindenkinek részt kell vennie, sok helyen például tilos fát ültetni, nehogy leárnyékolja mások veteményesét. A kerttagok nem adhatják át másnak a parcellát, ha valaki ki szeretne lépni, akkor a része visszaszáll a közösségre. Nagyon fontos a biztonság: a kaput mindig zárni kell, hiszen ezeken a helyeken idővel igen komoly érték képződik, néhol még kamera is működik.

A kertszabályzatnak vagyoni kérdéseket is rendeznie kell. A kerttagok számára a programba való bekapcsolódás a legtöbb esetben nem ingyenes, viszont a többnyire jelképes összeg fejében a tagok szolgáltatásra (talajjavítás, szerszámok, szakmai segítség) is jogosultak.

Ennek a kertszabályzatnak a hatálya, érvényessége és módosításának módja attól függ. hogy milyen szervezeti keretek között működik a közösségi kert. A kertszabályzatot például, ha egyesület veszi bérbe vagy használatba a területet és tagjai részére biztosítja a kertművelés lehetőségét, az egyesület alapszabályában meghatározott módon lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni.

Ha a kertet egy polgári jogi társaság bérli és hasznosítja, a kertszabályzat a tagok között létrejött szerződésnek minősül, melynek módosítása közös elhatározással lehetséges.

Amennyiben a közösségi kert működtetője gazdasági társaság (pl nonprofit Kft.), a társasági törvény és a gazdasági társaság társasági szerződése határozza meg a kertszabályzat módosításával illetve hatályon kívül helyezésével kapcsolatos jogköröket.

2. a terület használatát lehetővé tévő jogviszony

A közösségi kertek létrejöhetnek önkormányzati tulajdonú területen és privát szereplők (természetes vagy jogi személyek) tulajdonában álló ingatlanon is.

Amennyiben a közösségi kert privát területen jön létre, egyszerűbb a helyzet. Mivel a közösségi kertek jellemzően olyan növénykultúrát alkalmaznak, amelyek engedély és a terület besorolásának módosítása nélkül valósíthatóak meg, a terület használatát lehetővé tévő szerződésen kívül másra nincs is szükség a terület hasznosításához.

E szerződés jellemző formája a használati jogviszonyt alapító szerződés. Ennek lényege, hogy a tulajdonos a használat idejére bérleti díjat nem kér a használótól, az csak a használattal járó költségek (pl. víz, csatorna, villanyáram) megtérítésére köteles. Ez valójában helyes jogi terminológiával (lásd Ptk. 157. § és 165. §) haszonélvezeti jog és nem használati jog, de a jogi köznyelv tévesen használati szerződésnek tartja.

Közösségi kertek fenntartható bérleti szerződés alapján is, mely esetben a fenntartó bérleti díjat is fizet a tulajdonos részére, de ez nem jellemző.

Amennyiben a közösségi kert önkormányzati tulajdonban álló területen jön létre, az önkormányzattal vagy annak vagyongazdálkodási jogokat gyakorló szervezetével kell megkötni a szerződést. Bonyolultabb az az eset, ha a közösségi kert közterületen közterület jön létre. Ilyenkor nem feltétlen elég a közterület fenntartójával (jellemzően maga az önkormányzat) létrehozott használati megállapodás, hanem a közterület használatáról szóló önkormányzati rendeletet is meg kell változtatni. Ez képviselőtestületi döntést az ingatlangazdálkodási rendeletek és esetenként a helyi építési szabályzat módosítását is megkövetelheti.

Maga terület általában nem korlátlan ideig áll a közösség rendelkezésére, a szerződéseket többnyire néhány évre kötik meg. Ugyanis éppen az az egyik cél, hogy a parlagon heverő, a várost megcsúfító telkek szépüljenek meg, így fennáll a lehetősége annak, hogy a tulajdonos a terület saját céljára történő hasznosítása, beépítése mellett döntsön. Ilyenkor a közösség tovább költözik: nyugaton vannak több mint tíz éve működő csoportok, amelyek tagjai nyugodtan kertészkednek tovább a harmadik-negyedik helyen is – a szerződéseket így ezen célok figyelembevételével érdemes megszövegezni.

Összefoglalás

A közösségi kert fenntartása sokféle jogi formában elképzelhető. E formához igazodik a kertszabályzat kiadásának és módosításának módja, az ezzel kapcsolatos jogkörök kérdése. A kertszabályzat tartalma azonban nem a jogi formához, hanem a közösségi kert művelésének sajátságaihoz kell igazodjék.

A közösségi kerthez a területet általában használati szerződéssel biztosítja a tulajdonos, bonyolultabb jogi kérdést csak a közterületen létrehozandó közösségi kert megvalósítása vet fel.

10.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány a közösségi kertészkedést mint csapat- és társadalomépítő fejlesztési modellt mutatja be. Jogi szempontból e modell megvalósíthatóságának feltételeit elemezni kell a választott szervezeti forma, a tervezett tevékenységek, a kertterület elhelyezkedése és a tevékenységgel kapcsolatos külső elemek szemszögéből (engedélyezési eljárás, társadalmi elfogadottság, vízhasználati jogok, stb.).

Kezdve az elemzést a lehetséges szervezeti formákkal (egyszerű társaság, jogi személyiséggel rendelkező egyesület, vagy kereskedelmi társaság) meg kell állapítanunk, hogy a palettán rendelkezésre álló lehetőségek közötti választást a tervezett tevékenység kell behatárolja. A tanulmány többféle közösségi kertet különböztet meg ebből a szemszögből. Egyesek közadakozásra használják az előállított terményeket, mások esetén ezekből a tagok bizonyos arányok szerint részesülnek. Elképzelhető az is, hogy a közösségi kert nem-tagok felé is folytat értékesítési tevékenységet.

Az első csoportba tartozó, adakozási célra termelő közösségi kertek esetén ajánlott szervezeti forma az egyesület, mely Romániában a 26/2000 sz. Korm. rendelet (2000) alapján létrehozható jogi személyiséggel rendelkező civil szervezet. Megalapítása könnyű, nem igényel jelentős befektetést és használható szervezeti keretet biztosít a kifejtendő tevékenységekre, szükség esetén kereskedelmi társaságokban is részt vehet alapító- vagy egyszerű tagként és non-profit jellege valamint jogi személyisége miatt ingyenes eszköztámogatásban részesülhet önkormányzati és civil szervezetektől egyaránt. Létrejöttéhez kötelező módon társasági szerződés és statútum elfogadása szükséges melyek leírják az egyesület belső normarendszerét is. A lehetséges önkormányzati támogatási formák között talán a legjelentősebb, hogy önkormányzati tulajdonú területeket és eszközöket vehet használatba akár ingyenesen is, helyi tanácsi döntés alapján (215/2000 sz. Tv. (2007) 124. cikk.).

A második csoportba tartozó közösségi kertek esetén, melyek termelésüket a tagok között osztják szét az ajánlatos szervezeti forma az egyszerű társaság. Ezt Romániában a „Polgári Törvénykönyvről szóló” vagyis a 287/2009 sz. (2011-ben újra-közzétett) Törvény (Új Ptk.) szabályozza. Megalapításához ajánlatos egy alapító-okirat megszerkesztése (1884. cikk.). Ebben kiköthetőek mindazon elemek melyek rögzítését, mint „ker(e)tszabályét”, a tanulmány szerzője is javasolja, ahogyan a tagok anyagi és munkával való hozzájárulásának mértéke is. A szervezet „nem formális” jellegét kiteljesíti, hogy tagjai saját hasznukra tevékenykednek, ezért nincsenek a gazdálkodó társaságok szervezését meghatározó számviteli és adózási szabályoknak alávetve, nem kötelesek „hivatalos” könyvelést vezetni s nem minősülnek különálló adóalanynak sem. E forma hátránya, hogy jogi személyiséggel nem rendelkezik ezért önkormányzati és pályázati támogatásra nem számíthat.

Amennyiben a tagok a termést (vagy annak egy részét) értékesíteni szeretnék a közösségi kert kereskedelmi társaság (például Kft.) formájában jöhet létre (a 31/1990 sz. Tv. (2004) rendelkezései szerint) vagy, még ideálisabban, a mezőgazdasági tevékenység kifejtésére szintén alkalmas mezőgazdasági szövetkezeti formában az 566/2004 sz. (a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló) Tv. (2004) alapján mely egy egalitárius, tagközpontú, a közösségi kertészet szervezési elveivel összhangban álló, keretet biztosít a termelés kifejtésére és a termények értékesítésére.

A kertterület elhelyezkedése szempontjából, ahogy a szerző is megjegyezte, fontos a tulajdonos beazonosításának lehetősége. Ez az ingatlannyilvántartási rendszer (telekkönyv) igénybe vételével lehetséges. Mivel Romániában a földterületek jelentős része nincs betelekkönyvezve a terület feltételezhető tulajdonosának birtoklási jogcímét is érdemes ellenőrizni.

Mivel a kertészkedés városi környezetben (belterületen) történik figyelembe kell venni a minden településre külön-külön tanácsi határozatban meghatározott általános területrendezési terveket és szükséges területrendezési igazolás kérelmezése is az illető tevékenységre (Bischin, 2008). Továbbá szükséges a helyi hatóságok által szabott előírások betartása is például a vízhasználat tekintetében.

Irodalomjegyzék

1. 26/2000 számú (az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó) Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 39. számában 2000.01.31.-én;

2. 215/2001 számú Törvény (Helyi Közigazgatási Törvény) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 123. számában 2007.02.20.-án;

3. 287/2009 számú Törvény (a Polgári Törvénykönyvről) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 505. számában 2011.07.15.-én;

4. 31/1990 számú Törvény (a kereskedelmi társaságokról) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 1066. számában 2004.11.17.-én;

5. 566/2004 számú Törvény (a mezőgazdasági szövetkezetekről) – közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 1236. számában 2004.12.22.-én;

6. BISCHIN, ROBERT – Universitatea Craiova – Revista de Studii Juridice (2008) - http://drept.ucv.ro/RSJ/Articole/2008/RSJ3/07Bischin.pdf – megnyitva 2012.09.12.

10.3 Gazdasági elemzés

Modell

A közösségi kertek egy adott közösség által lettek létrehozva, és annak a közösségnek a javát szolgálják. Ez egy civil kezdeményezés, mely mostanában Magyarországon is kezd egyre nagyobb teret hódítani. A közösségi kert kihasználja azokat a területeket, amelyek addig parlagon hevertek. Tehát nem csak hasznos, de területszépítő is ez a kezdeményezés. A kertet gondozó emberek pedig megtermelik a zöldségszükségletük egy részét, mely mentes a vegyi anyagoktól. A kert tehát hozzájárul a gondozó emberek fizikai és mentális egészségéhez. Ezen kívül bizonyítottan ingatlanérték növelő és bűnözéscsökkentő hatása van. Tehát az egyéni hasznokon kívül társadalmi haszonnal is jár.

Stakeholder analízis

Érintettek	Motiváció a részvételben
Kert-építők	- városi környezetben is hozzá tudnak járulni saját élelmiszer igényük megtermeléséhez - közösségépítés - fizikai és mentális egészség javulása
Helyi lakosság	- foghíj telkek megművelése szebbé teszi a városképet - csökken a gyom mennyisége
Földterület tulajdonosa	- társadalmi felelősségvállalás ki költségen (CSR) - nem kell a parlagon lévő terület karbantartására költenie
Önkormányzat	- társadalmi csoportok tudnak egymáshoz közeledni - nincs, vagy minimális a költségvonzat

Költség-haszon elemzés

A kertet művelők a terület használatáért a legtöbb esetben nem fizetnek, a vetőmagokat és a kerti szerszámokat azonban ők finanszírozzák. A terület tulajdonosa vagy magánszemély, vagy jogi személy (pl. ingatlanfejlesztő társaság), vagy az önkormányzat. A termelők számára viszont így is megtérülnek a költségek, ugyanis olcsóbb termelni (ha a munkaköltséget nem számítjuk), mint végfelhasználói áron vásárolni terményeket. Költségekként ugyanakkor megjelenhet még az őrzés vagy a kártevők elleni védelem. Ezek drága szolgáltatások lennének és általában nem is szükségesek, ezért kevés helyen alkalmazzák. Fontos, hogy a kertek létrehozását és működtetését ex ante szabályozni kell. Így elkerülhető a tulajdonossal és a szomszédokkal való konfliktussal járó tranzakciós költségtöbblet.

A kert abból a szempontból is hasznos kezdeményezés, mert megtanulnak az emberek együttműködni egymással és szélesíti a társadalmi kapcsolatokat. A mindennapi élet során számos olyan helyzet adódik, amikor csapatban kell dolgozni. A kerttel való foglalkozás fejleszti az emberek demokratikus gondolkodását és a közösségi együttgondolkodást. Ezeket a gondolkodásmódokat a kertet összefogó emberek a magukévá tudják tenni és a későbbiekben alkalmazni is tudják a munkahelyükön. Ezen kívül ráébreszti az embereket a környezettudatosságra és a fenntartható fejlődésre. Az együttműködésnek egy további jó példája, hogy az eddig sikeresen működő kertek kialakításánál ügyeltek arra, hogy legyen kerttervezéssel, menedzsmenttel, közösségszervezéssel és kommunikációval foglalkozó segítő is. A különböző foglalkozású emberek együttes munkája során a kert időtállóbb lesz. Ez azért fontos, mert a közösségi kertek kialakításának nagy a fix költsége, ezért a megtérülést az tudja biztosítani, ha hosszú távra terveznek a kerttel kapcsolatban. Ennek érdekében minden lehetséges intézményi, anyagi és közösségi keretet meg kell adni, másképpen nem érdemes befektetni.

Az önkormányzat számára jelentkező hasznok a helyi közösségek integritásának növekedésén felül a városkép rendezettségében jelentkeznek. Ha a terület önkormányzati tulajdonban áll, akkor a saját költségén kellene azt rendben tartani, míg ha idegen tulajdonban áll, az ellenőrzés és a rendeletek betartatásán keresztül jelentkeznének költségei. Ezek a költségek a közösségi kertek esetében nem állnak fent.

Kockázati elemzés

Együttműködés hiánya, menedzsment kockázat

A kertek hatékony működtetéséhez szükséges egy hozzáértő vezetői réteg, akik ugyancsak öntevékeny alapon dolgoznak a kert érdekében. Ha ezek a vezetők nem hitelesek a kerttulajdonosok számára, akkor nem fognak kellő mértékben együttműködni, esetleg ki is lépnek az együttműködésből.

Rongálások

A kertek őrzése a kis méretek és nonprofit működés miatt túl költséges lenne. Éppen ezért a rongálásokat nem feltétlenül őrzéssel vagy komolyabb kerítéssel lehet hatékonyan elkerülni, hanem a helyben lakókat érdekeltté tenni abban, hogy ne rongálják meg a kertet.

Változó tulajdonosi viszonyok

A megművelt földterület tulajdonosi viszonyainak a változása eredményezheti azt, hogy visszaveszik a földet a közösségi kerttől. Ezzel a kockázattal minden esetben számolni kell, hiszen hosszú távon nem várható el a tulajdonostól, hogy eltekintsen a terület által biztosított erőforrásoktól.

Konklúzió

A közösségi kertek létrehozása egy nagyon jó lehetőség a civil szféra, vállalkozói szféra és az önkormányzat együttműködésére. A tanulmány által bemutatott eddigi jó példák alapján a modell széles körben ajánlható, hiszen működtetése megfelelő menedzsment mellett egyszerű és hatékony, míg mind az egyéni, mind a társadalmi hasznok jelentősek.

11 Kovács Edit: Szatyor bevásárló közösség

11.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány a Szatyor bevásárlóközösség és néhány más hasonló kezdeményezés példáján keresztül mutatja be a bevásárlóközösségek működését és előnyeit.

A bevásárlóközösség nem jogszabályban definiált kategória, így ilyennek tekinthető – működésének formájától függetlenül – minden olyan entitás, amely céljának a tagjai vagy résztvevői által a szokásos kereskedelmi csatornák kihagyásával közvetlenül a termelőktől vagy a nagykereskedőktől történő közös vásárlás megszervezését és lebonyolítását tartja.

A tanulmányban bemutatott Szatyor bevásárlóközösség egyesületi formában működik, de más szervezeti formák is elképzelhetőek, akár a csak a Ptk.-ban definiált polgári jogi társaságok is.

„Ptk. 568. § (1) A polgári jogi társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást közös rendelkezésre bocsátják. Polgári jogi társaságot a felek közös gazdasági érdekeik előmozdítására és az erre irányuló tevékenységük összehangolására, vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozhatnak.”

A polgári jogi társaság nem minősül jogi személynek, létrehozása egyszerű szerződéssel történik, semmilyen állami nyilvántartásba nem kell bejegyeztetni. Nem gyakori forma mostanában, de alkalmas a cél megvalósítására.

Bár a név hasonlósága megtévesztő, a bevásárlóközösség nem azonos a fogyasztói csoporttal. Ez utóbbi elhíresült szervezeti forma jelenleg (2014. január 1-ig) a fogyasztóvédelmi törvény erre vonatkozó tilalma értelmében nem is hozható létre.

A bevásárlóközösség jellemző formája az alapítványi, egyesületi avagy nonprofit gazdasági társasági forma.

A civil szervezetek a hatályos törvény (az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény) alapján legalább két lezárt üzleti évet magában foglaló működést követően néhány egyéb feltételek fennállta esetén kérhetik közhasznúvá minősítésüket.

A közhasznúság számos előnnyel jár, adókötelezettségei rendkívül korlátozottak, például:

 társasági adót csak a vállalkozási tevékenysége utáni eredménye alapján kell fizetnie, de ezt az eredményt is csökkenteni lehet számos tétellel (1996. évi 81. tv. 9§ - Tao tv.)

- Áfa alól alanyi mentességet élvez (2007. évi 127. tv. - áfa tv. - 85. § (1) l) pontok)

- illetékmentes (eljárási, vagyonszerzési, stb.), amennyiben társasági adófizetési kötelezettsége sem keletkezett az adóévet megelőző adóévekben (pl. ingyen perelhet, vehet ingatlant, autót, stb.). 

A civil szervezetekre sajátos könyvvezetési és beszámolókészítési szabályok vonatkoznak, ámbár az általános szabályoktól ezek nem sokban tér el.

Ami pedig az adományozást illeti: a társasági adóról szóló törvény rendelkezései szerint ha egy cég (aki társasági adó alanya) tartós adományt juttat egy közhasznú, vagy kiemelten közhasznú szervezetnek, az adomány összegének 50%-ával az adóalapját csökkentheti.

A civil szervezet adójogi megítélése szempontjából fontos, hogy szerez-e – és ha igen, milyen mértékű – bevételt. Főszabályként a civil szervezet célja nem a bevételszerzés, tehát az áruk adásvétele során fontos, hogy árrést ne, vagy csak olyan mértékben alkalmazzon, amely alapján az áru kistermelőknek fizetett árára csupán a szállítással, raktározással, stb. kapcsolatos plusz költségek jönnek rá, további – bevételnek minősülő – árrés nem. Az áruk árán felüli plusz költségeket érdemes adott időszakonként globálisan számba venni (azaz az összes szállítási, raktározási, adminisztrációs, stb. költséget összesíteni) és ezt a számot osztani tovább az egyes árukra, darabszám, vagy más, releváns mennyiségi jelző alapján.

Tekintettel arra, hogy a tanulmányban említett Szatyor közösségben a felvásárlás nagyrészt mezőgazdasági őstermelőktől, illetve kistermelőktől történik, érdemes megemlíteni, hogy ezek az Áfa tv. (2007. évi CXXVII. törvény) szerint automatikusan (hacsak nem választják az általános szabályok szerinti adózási módot) különleges jogállású adóalanynak minősülnek A különleges jogállás azt jelenti, hogy áfa fizetésére nem kötelezettek és levonási joguk sincs, továbbá, amennyiben más belföldi adóalanynak (itt: civil szervezetnek) értékesítik árujukat, számla kiadására sem kötelesek. A civil szervezet szempontjából fontos szabály, hogy ebben az esetben maga a felvásárló köteles ún. felvásárlási okmány kiállítására (ennek tartalma sok tekintetben megegyezik a számláéval), és fel kell rajta tüntetni (illetve meg kell fizetni az eladónak) a kompenzációs felár mértékét, amely állat, állati eredetű termék esetében 7%, növény, növényi eredetű termék esetében pedig 12%. A megfizetett kompenzációs felárral kapcsolatos adólevonási jogot a felvásárló ugyanúgy gyakorolhatja, mint az áfával kapcsolatos levonást, amennyiben van érvényes felvásárlási okirata. A felvásárlási okiratot az eladóval – őstermelővel – is alá kell íratni.

Összefoglalás

A bevásárlóközösségek többfajta jogi formában is létrejöhetnek, létüket a magyar jogszabályok – bár nem nevesítve – d e lehetővé teszik. Működésükre a szervezeti formájuk szerinti szabályozást kell alkalmazni (pl egyesületi törvény vagy Ptk.).

Amennyiben a bevásárlóközösség valamely terméket közvetlenül a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanytól szerzi be, figyelembe kell vennie az erre vonatkozó különleges ÁFA szabályokat.

11.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A mezőgazdasági termelők és fogyasztók közötti korábbi történelmi időkben rendkívül közvetlen kapcsolatot az iparosodás merőben megváltoztatta. A legújabb kor fejleményei, így a növekvő szállítási költségek és erősödő vegyszerhasználat az eddigi folyamatokkal ellentétes irányba ható fejlesztési modellek kialakulását eredményezték: a szerző egy ilyen modellt, a bevásárlóközösséget és a vele rokon más szervezési formákat dolgozza fel tanulmányában.

Bár a „közösség által támogatott mezőgazdasághoz” (KÁTM) kötődő értékesítési formák önszerveződőként kerülnek bemutatásra, tevékenységük jól szervezett logisztikai infrastruktúrát igényel melyhez egyes jogi normák figyelembevétele, és komplex szerződések használata is hozzátartozik.

Az élelmiszerek kereskedelmét Romániában a 321/2009 sz. Tv. (2009) szabályozza, és e norma nem tiltja a kiszállítási rendszerek formájában szerveződő közösségek működését, mindaddig, amíg ezek nem jelentenek veszélyt az élelmiszerek piacán fennálló konkurencia-viszonyokra. A rendszernek például nem szabad a termelőket (szerződésben) arra kényszerítenie, hogy bizonyos ár alatt ne értékesítsék termékeiket (6. cikk.), például olyanoknak akik a kiszállító rendszerben nem tagok. Ugyanez törvény tiltja a termelő és a kiszállító (közvetítő) közötti olyan szerződéseket melyek kötelezik a termelőt, hogy csak a kiszállító által kijelölt személyeknek értékesítse termékeit (3. cikk.). Ez utóbbi rendelkezés az állandó vásárlók rendszerei esetén is fontos lehet, ezeket ugyanis a termelő és a vásárló közötti közvetlen kapcsolatra kell felépíteni, hogy a szabály betartható legyen.

A bevásárlóközösségek jogi forma szempontjából szerveződhetnek az „Új Polgári Törvénykönyvben” (287/2009 sz. Tv. – újra-közzétéve 2011-ben) meghatározott egyszerű társaságokba (informális civil szervezetek), melyek alapításához nem szükségesek különösebb jogi lépések, még alapító okirat sem (1893. cikk.) bár figyelembe véve a szükséges komplex logisztikai szervezést nem árt a tagok jogait és kötelezettségeit írásban rögzíteni. Szerveződhetnek továbbá jogi személyiséggel rendelkező egyesületi formában a 26/2000 sz. Korm. rendelet (2000) szabályai szerint is. Mivel a Szatyor bevásárló közösség mintáján szerveződő egyesületek közvetítői haszon nélkül működnének (l. Augusztinovicz, Cseh – Élelmiszerbank c. tanulmányt is) nem szükséges, hogy ezek egy kereskedelmi társaságot is alapítsanak a tevékenységük lebonyolítására.

Mind a négy felsorolt KÁTM szervezési rendszer esetén fontos a termelők és fogyasztók (vagy fogyasztói társaság, közösség) közötti viszonyok szerződéses rögzítése, mivel a fogyasztó részére különös, a jogi normák által alapértelmezetten előírtakkal ellentétes kötelezettségek is meghatározásra kerülnek (például az áru kötelező átvétele, vagy legalábbis kifizetése, akkor is ha az elvárt minőség nem a felek egyezségének megfelelő). Emellett még adottak a minőségi meggondolások is és a fogyasztói közösség minőség-ellenőrzési hatáskörei a termelőkkel szemben, melyek csak szerződés alapján gyakorolhatóak, a közösség nem lévén felruházva hatósági hatáskörökkel.

Mindeddig azon KÁTM formákról beszéltünk ahol a kezdeményezés a fogyasztók részéről érkezik. A tanulmány megemlíti viszont a gazdálkodók piacának intézményét is, mely a helyi önkormányzat mellett maguk a gazdálkodók által is létrehozható. Ennek a romániai jogrendben ismert (az 566/2004 sz. – 2004-ben közzétett – Tv. által szabályozott) mezőgazdasági szövetkezeti forma nagyon jó keretet tud biztosítani, ugyanis ilyen szövetkezés alkalmazható a termények közös értékesítésére is (6. cikk. b. betű). Az egalitárius szövetkezeti forma segíti a kistermelők összefogását és a fogyasztókkal, viszonteladókkal szembeni kollektív alkudozást is megkönnyíti.

A fent ismertetett minimális elvárások tiszteletben tartásával Romániában is lehetséges a tanulmányban bemutatott KÁTM formák meghonosítása.

Irodalomjegyzék

1. 321/2009 számú Törvény közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 705. számában 2009.10.20.-án;

2. 287/2009 számú Törvény (a Polgári Törvénykönyvről) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 505. számában 2011.07.15.-én;

3. 26/2000 számú (az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó) Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 39. számában 2000.01.31.-én;

4. 566/2004 számú Törvény (a mezőgazdasági szövetkezetekről) – közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 1236. számában 2004.12.22.-én;

11.3 Gazdasági elemzés

Modell

A tanulmány a bevásárló közösségek egyik magyarországi példáját mutatja be. A modell lényege, hogy alulról jövő, civil kezdeményezésként városi emberek egy csoportja közösen intézi bevásárlásait, amely során a minőségi élelmiszerhez való jutás, a környezettudatos fogyasztás és a kerekedői haszon kiiktatása a fő célkitűzés. Az eddig megvalósult jó példákon keresztül, azon belül is a Szatyor bevásárló közösségen keresztül mutatja be a modell működéséhez szükséges feltételeket és a kockázati tényezőket is.

Stakeholder analízis

Érintettek	Motiváció a részvételben
Lakosság, mint élelmiszerfogyasztók	- minőségi élelmiszerhez való hozzájutás - kereskedői haszon miatt a minőségi élelmiszereke olcsóbban érhetők el - fenntartható fogyasztási forma - garantált minőség - közösségépítés
Termelők	- stabil piac - stabil törzsvásárlói kör kialalukása - alacsony szállítási költségek - reális felvásárlási ár - jobb alkupozíció, mint a nagykereskedőkkel szemben - közösségépítés
Állam	- önnfenntartó mezőgazdaság - helyi kistermelők előnyben részesítése
Kereskedők	- piacvesztés miatt ellenérdekeltek a modell megvalósításában

Költség-haszon elemzés

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a bevásárló közösségeknek nem elsődleges célja, hogy olcsóbban jussanak hozzá az élelmiszerekhez. A mezőgazdsaági termelők rendszeresen szembesülnek a nagykereskedők magas alkupozíciójából adódó irreálisan alacsony felvásárlási árra, ami miatt rendszeresen állami segítségre szorulnak a termelés gazdaságosságának fenntarthatósága érdekében. A fogyasztók mégsem jutnak hozzá olcsón az élelmiszerhez, mert a többszörös kereskedői haszon (a hosszú ellátási lánc miatt) árréseinek összessége magas végfelhasználói árat eredményez. A bevásárló közösségek éppen ezt a társadalmi holtteherveszteséget kívánják kiiktatni. Azáltal, hogy a termelőtől magasabb áron vásárolják fel a terményeket, önmaguk számára garantálják a magas minőséget, ezáltal saját hasznosságukat maximalizálva. Összességében tehát a költségeiket csökkentik, de azonos költségen magasabb színvonalú terméket tudnak fogyasztani.

Ezen közösségek számára a minőség mellett a fenntarthatósági megfontolások is hasznosság növekményt jelentenek. A közösségek (ha erre lehetőség van) max 70 km-es körzetből szállítanak csak élelmiszert, így csökkentve a szállítás által okozott költségeket és a környezeti terhelést is.

A termelők részéről is több szempontból előnyös az együttműködés, mert a közösségi rendelés egy stabil piacot alakít ki számukra, amelyre hosszú távon építhetik a termelésük üzleti modelljét. Így állami segítség nélkül képesek fenntarthatóan és gazdaságosan működni.

Mind a fogyasztók, mind a termelők számára a növekvő társadalmi tőke hosszú távú fenntarthatóságot eredményez. Ha a termelő ismer a fogyasztóját, és fordítva, akkor erősebben motivált a magasabb minőség előállításában, hogy ne kelljen piacvesztést elszenvednie.

Kockázati elemzés

Logisztikai és túlrendelési kockázat

A bevásárló közösségek számára nehéz feladat a logisztikát megoldani, hiszen kereskedői haszon nélkül nincs erőforrásuk a szállítási és tárolási kapacitások és infrastruktúra finanszírozására. Ezt a kockázatot olyan módon lehet kezelni, hogy a szállítók egy megadott időpontban, hetente csak egyszer szállítanak, amikor a fogyasztók azonnal átvehetik a terméket. A fogyasztóknak azonban kötelezettséget kell vállalniuk erre az átvételre, mert nincs aki ezt a kockázatot helyettük le tudja kezelni. Ezzel a kötelezettségvállalással

Beszállítói kockázat

Mivel minden termény esetében egy adott beszállítóval áll kapcsolatban a bevásárló közösség, elképzelhető, hogy egy hirtelen minőség romlás miatt új beszállítót kell keresni. Ez költséget és egy rövid idejű hiányt is okozhat. Ezt a kockázatot hivatott a személyes kapcsolatokon alapuló beszerzési logika kezelni.

Konklúzió

A bevásárló közösségek hatékony rendszere egyszerre biztosítja a közösségépítés, a fenntartható termelés és a városi emberek számára is minőségi élelmiszerhez való jutást reális áron. A modell eddigi magas hatékonysági működése, és a számos hazai jó példa miatt a modell széles körben ajánlható.

12 Klézli Cintia: Települési kártya, a Ferencváros Kártya példája

12.1 Magyarországi jog szerinti állásfoglalás

A tanulmány a Ferencvárosi Önkormányzat példáján mutatja be a városkártyák előnyeit és a városkártya program működését.

Az önkormányzat és a kártya készítője, illetve elfogadói között jellemzően magánjogi, polgári jogi jogviszony jön létre, azaz a felek egymással mellérendelt viszonyban állnak és nem érvényesül az önkormányzat közhatalmi jellege. A megkötött szerződések is ennek megfelelően kell, hogy elkészüljenek, azzal, hogy a rendszer kiépítésével és a kártya program működtetésével kapcsolatos adminisztrációs és marketing feladatokat ellátó partner kiválasztására a közbeszerzési törvény (2011. évi CVIII. törvény) értelmében a helyi önkormányzat köteles közbeszerzési eljárás lebonyolítani.

A kártya elfogadóival illetve a kártyatulajdonosokkal akár az önkormányzat, akár pedig a program bonyolításával megbízott szervezet leszerződhet.

Itt azt kell kiemelni, hogy egy ilyen rendszer során a kártyatulajdonosokkal létrejövő szerződés fogyasztói szerződésnek fog minősülni, melyhez a Ptk. és fogyasztóvédelmi törvény (1997. évi CLV. törvény) egyaránt lényeges következményeket fűz.

„Ptk. 685. §

d) fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy;

e) fogyasztói szerződés: az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti.”

Mivel a kártya elfogadóival is várható nagy számuk miatt gyakorlatilag csak általános szerződési feltételek alkalmazásával lehet szerződést kötni, ezen szerződések értelmezése tekintetében is kiemelt szigorral jár el a Ptk. és a fogyasztóvédelmi törvény.

Ptk. 205/A. § (1) Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

A jogszabály szerint (Ptk. 209. §) tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

A panaszkezelés és az ügyfélszolgálati tevékenység részletes szabályait (működési rendjét, félfogadási idejét) szintén a fogyasztóvédelmi törvény szabályozza.

12.2 Romániai jog szerinti állásfoglalás

A szerző által felvetett város-kártya rendszer létrehozásának és működtetésének körülményei Romániában is adottak, bár – ahogyan Magyarországon – a különböző műanyag alapú és újabban virtuális kedvezménynyújtó „kártyák” elsősorban itt is kereskedelmi hűségprogramok és turisztikai szolgáltatások keretein belül léteznek.

A Ferencváros-kártya modellje ettől merőben eltérő: célközönsége az illető település lakossága és az általa nyújtott gazdasági előnyök mellett a jellemzően önkormányzati támogató szolgáltatások nyújtását is megkönnyítheti (bár a tanulmány értelmében ez a felhasználásmód a jövőben valósítandó meg).

Romániában az önkormányzatok (törvényi megnevezésükkel területi közigazgatási egységek) és a magánszféra közötti együttműködés lehetőségei a Magyarországon ismerthez hasonló keretek között állnak fenn. A Helyi Közigazgatási Törvény (röv. HKTv., 215/2001 sz. Tv., újra-közzétéve 2007-ben) a Helyi Tanács hatáskörébe helyezi (17 cikk és 36. cikk. 7. bek. a. betű) közhasznú vagy közérdekű jogi személyek (ideértve kereskedelmi társaságok) megalapításának vagy az ezekhez történő csatlakozásnak az elhatározását. A közhasznúság kritériuma egy települési kártya létrehozása esetén is teljesül, ugyanis ennek gazdasági serkentő hatásait a helyi közösség élvezi. Természetesen a magánszféra bevonása is szükséges az informatikai és ügyfélszolgálati infrastruktúra megépítéséhez.

A magyarországi modellt követve ennek megvalósításában a helyi önkormányzatnak elsősorban egy városfejlesztő társaságot kell létrehoznia a 31/1990 sz. Törvény (újra-közzétéve 2004-ben) rendelkezései szerint. Romániában az erre ajánlott forma nem a (zártkörű) részvénytársaság, melynek alapítótőkéje legkevesebb 90.000 lej, vagyis hozzávetőleg 5.625.000 Ft (31/1990 sz. Tv. 10. cikk. 1. bek.) hanem a korlátozott felelősségű társaság, melynek minimális alapítótőkéje 200 lej (vagyis hozzávetőleg 12.500 Ft – 31/1990 sz. Tv. 11. cikk. 1. bek.). Egy másik érv ami a korlátozott felelősségű társaság mellett szól, hogy ezt egyetlen alapító-tag is létrehozhatja, míg a részvénytársaságoknál legkevesebb 2 alapító-tag szükséges (31/1990 sz. Tv. 4. és 13. cikk. 1. bek.) ami az önkormányzati felügyelet szempontjából előnytelen lenne.

Ezután a városfejlesztő társaság kiírhatja a 34/2006 sz. Sürgősségi Kormányrendelet (2006) 8. cikkelyének a. és b. betűi értelmében kötelező közbeszerzési eljárást (amennyiben a műveletek becsült költsége 15.000 euró lej ellenértékét meghaladná) a szükséges infrastruktúra kiépítésére és a település-kártya szolgáltatást a jövőben üzemeltető társaság létrehozására. Ez utóbbiban a pályázattó városfejlesztő társaság határozott időre tulajdonrész-vásárlási opcióval – de nem kötelezettséggel – kell rendelkezzen.

A közbeszerzés lezárása után a nyertes vállalkozás nekikezdhet a szükséges (elsősorban informatikai) infrastruktúra kiépítésének és az üzemeltető – eredetileg szintén egyszemélyes – társaság (Kft.) megalapításának. Amennyiben az önkormányzat a kiépített infrastruktúrát a kiírásnak megfelelőnek találja, többségi tulajdonosként beléphet az újonnan alapított üzemeltető Kft.-be, élve tulajdonrész-vásárlási opciójával, s ezentúl a rendszert ez utóbbi (többtagosra „bővült”) társaság tarthatja fenn, melyben az önkormányzati településfejlesztő Kft. lesz a többségi tulajdonos.

A kártyarendszer működtetését ellátó üzemeltető Kft. jövedelmeit ezután a ferencvárosi modell szerint a pontfelíró vállalkozásoktól begyűjtött 1%-os tranzakciós díj (kezelési költség) és a POS terminálok bérleti díja jelentené, melyből az infrastruktúra üzemeltetési költségeinek lefedése után az üzemeltető társaság működési szabályzatában meghatározott arányában részesülne az önkormányzat által fenntartott városfejlesztő társaság (mint tag), mely e jövedelmét saját céljaira fordíthatná.

Mivel a kártya-rendszer működése személyi adatok kezelését is feltételezi, az üzemeltető társaság az adatkezelés körülményeinek előzetes bejelentésére lesz köteles a Személyi Jellegű Adatok Feldolgozását Felügyelő Nemzeti Hatóság on-line szolgáltatását használva (http://www.dataprotection.ro) és továbbá be kell majd tartsa a hatályos adatvédelmi törvények (így a 677/2001 sz. és a 682/2001 sz. 2001-ben közzétett Törvények) előírásait is.

Irodalomjegyzék

1. 215/2001 számú Törvény (Helyi Közigazgatási Törvény) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 123. számában 2007.02.20.-án;

2. 31/1990 számú Törvény (a kereskedelmi társaságokról) – újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 1066. számában 2004.11.17.-én;

3. 34/2006 számú Sürgősségi Kormányrendelet közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 418. számában 2006.05.15.-én;

4. Autoritatea Naţională de Supraveghere a Prelucrării Datelor cu Caracter Personal - http://www.dataprotection.ro – megnyitva 2012.09.10.

5. 677/2001 számú Törvény közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 790. számában 2001.12.12.-én;

6. 682/2001 számú Törvény közzétéve a Hivatalos Közlöny (ro. Monitorul Oficial) 830. számában 2001.12.21.-én;

12.3 Gazdasági elemzés

Modell

A tanulmány a Ferencváros Kártya példáján, és egyéb hazai jó példákon keresztül mutatja be egy, a helyi fogyasztói közösségeket célzó városkártya bevezeteésének előnyeit. A modell fő gondolata, hogy a helyben rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat a lakosság helyben költse el, ezzel növelje a térség gazdasági versenyképességét. A modell egyik nagy erénye, hogy kezdeményezőként az önkormányzatnak ugyan be kell ruháznia, hosszú távon a rendszer önfenntartó jelleggel működik, és hosszú távon nem szükséges a közpénzekből való támogatása.

Stakeholder analízis

Érintettek	Motiváció a részvételben
Önkormányzat	- helyi vállalkozások támogatása - KKV szféra előnyben részesítése - nagyobb lakossági elismertség - növekvő népszerűség - helyi közösség integritásának növekedése - csak kezdeti beruházás szükséges - hosszú távon önfenntartó rendszer
Helyi lakosság	- helyi vállalkozók jobb megismerése - kedvezmények rendszere - közösségépítés
Vállalkozók	- stabilabb piac - lakossági igények könnyebb megismerése - jobb versenypozíció - olcsó reklám lehetőség

Költség-haszon elemzés

Az önkormányzat számára a modell bevezetése egy kezdeti költséggel jár. A városkártyával történő fogyasztásokkor a rendszert üzemeltető (önkormányzati tulajdonú) társaság jutalékot kap a vásárlások után, amelyből képes a saját működését és a reklámköltségeket finanszírozni. Így tehát kis kezdeti beruházást követően a rendszer önfinanszírozó jelleggel működik, míg a kívánt társadalmi hasznok folyamatosan jelentkeznek.

A résztvevő vállalkozások számára is jelentkezik egy kezdeti költség, amely a kártyarendszer kiépítéséhez kapcsolódik. Ezen a fix költségen felül jelentkezik az a változó költség is, amely a kártyát üzemeltető cégnek járó (vásárlás összegétől arányosan függő) bevételkiesésben jelenik meg. A haszon oldalon ugyanakkor egy stabilabb piac, és magasabb várható értékű eladások jelentkeznek, amelyek már középtávon képesek pótolni a városkártya használatából eredő költségekért a vállalkozást.

A lakosság költsége a rendszerrel kapcsolatosan igen alacsony. Mivel a kártya igénylése nagyon alacsony fix költséggel jár, csak egy tranzakciós költség jelenik meg ebben a szegmensben. A lakosságnak információt kell gyűjtenie arról, hogy mely vállalkozások vesznek részt a rendszerben. Ha a hálózatos hatása a kártyának elér egy kritikus szintet, akkor feltehetően az összes helyi vállalkozás csatlakozni fog (máskülönben versenyhátrányt szenvednének el), így ez a költség is idővel megszűnik a lakosság oldaláról. Ugyancsak ezt a tranzakciós költséget kívánja csökkente az kártyaüzemltető társaság által kiadott és terjesztett reklám anyagok összessége (offline, online média egyaránt). Ugyanakkor haszon oldalon a lakosság számára a jelentős mennyiségű kedvezmény és ajándék jelentkezik.

Hosszú távon a lakosság számára más előnyök is jelentkezhetnek, hiszen a kártya elméleti szinten képes közgyógyellátási, parkolási és egyéb funkciók betöltésére is.

Kockázati elemzés

Politikai kockázat

Ha az önkormányzatban változik a személyi és/vagy politikai összetétel, akkor a következő kurzus más elképzelésekkel bírhat a kártyát illetően. Fontos tehát a hosszú távú fenntarthatóság kedvéért a helyben működő politikai elitek konszenzusa, hogy a választási ciklusoktól függetlenül fenntartsák a rendszer működését.

Piaci kockázat

Mivel a kártya csak a KKV szektorban érhető el, ezért a konkurens nagyvállalatok is reagálhatnak az új piaci kihívásokra. Ez történhet egy saját hűségkártya bevezetésével, de történhet árcsökkentéssel is. Mind a két esetben közvetetten ronthatják az egyébként támogatni kívánt KKV szektor piaci pozícióját.

Konklúzió

A modell által felvázolt, önfenntartó modell széles körben ajánlható. A felmerülő költségeket azok a szektorok vállalják, akik számára ez nem túlzottan megterhelő, míg a hasznok mind a három fő érintett (lakosság, vállalkozási szféra és önkormányzat) esetében egyaránt megjelennek.

---

[1] CSR: Corporate Social Responsibility, magyarul: vállalati felelősségvállalás