Fotókiállítás

Mi kutatunk

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem a közös antropológia-képzésének oktatói és hallgatói egy néprajzi expedíciót szerveztek a 2014-es Sziget-fesztiválra. A résztvevő megfigyelésen, mentális térképezésen, kapcsolatháló-elemzésen alapuló kutatások célja az volt, hogy megértsék a Sziget-fesztiválra érkező népek, nyelvek és kultúrák önszerveződésének mintáit, és az ad-hoc kulturális törzseknek leírásával gazdagítsák az antropológia tudományát. A kutatás egyik különlegessége, hogy az expedíción résztvevő kutatók a nap 24 órájában jelen voltak a Szigeten, ezért több olyan megfigyelés is született, ami másképp nem sikerült volna.
A kutatás része egy nagymintás közvélemény-kutatás másodelemzése is, amelynek egyes kérdései a közelmúltban elhunyt Gábor Kálmán legendás Sziget-kutatásaival teremtenek kapcsolatot. A 2014-es kutatás vezetői Ercsei Kálmán, Letenyei László, Pakot Ágnes és Veres Valér voltak. A kutatást a Sziget Kulturális Szervezőiroda Kft. támogatta.

Jelmez és jellem

Az egyén elképzelése önmagáról az önmagunkról szóló, érzelmekkel átszőtt ismeret és önmagunkra vonatkozó tapasztalatok összességét self-nek hívja a szociálpszichológia. A Sziget 2014 Antropológiai Expedíció során megfigyeléseink egyik témája az „egyén a sokaságban” avagy az önkifejezés volt.
A Sziget egyik üzenete, hogy itt mindenki egy nagy egész része. Fesztiválköztársaság, ahol mindenki egyenlő, mindegy, hogy postás, rendőr vagy villanyszerelő.
A Szigeten felerősödnek a decentralizált személység jegyek, mint a szolidaritás, az önzetlenség, befogadóbbá válnak az emberek. Kérdés, hogy ez a Sziget hatása vagy csak a Szigetre többségében nyitottabb, elfogadóbb emberek azaz „szigetelők“ járnak. De az tény, hogy a fesztiválon társaságot találni, ismeretséget kötni könnyebb, mint Katát táncba vinni.
A fesztiválozók erre a hét napra feladják hétköznapi személyiségüket és átöltöznek, más jellemben fesztiváloznak. Ezt sokszor a legszembetűnőbb módon adják mások tudomására. Jelmezt húznak.

Sátorozás

A Szigetet felfoghatjuk úgy is, hogy nagy sátrak köré kis sátrak tízezrei épülnek: s így olyan sátorvárost alkotnak, amelyet fennállása alatt mások is meglátogatnak (a nem sátrazók). A honfoglaló magyarok táboraihoz mérhető nagyságú, kijelölt szigeteken, de spontán módon kialakuló sátorrengetegben kiemelkedően fontos az eligazodás, a saját sátor de facto minél jobb megtalálhatósága, az öndefiníció a tömegben, a zsebkendőnyi privát szféra kialakítása, illetve a csoportba tagolódás, az egymással barátkozó, egymás dolgaira figyelő szomszédság kialakítása.
A privát szféra minimalizálódása gyakran jár „kifelé fordulással“: az olyan, egyébként privát szférába tartozó dolgok, mint a sminkelés, a száradó bugyi, vagy a „terasz“ gyakran a sátor életterén kívülre kerülnek, ahol a legszükségesebb dolgok kapnak csak helyet. Ugyanez vonatkozik a belső-külső, relativ tisztaság, otthon-érzet és a szemét viszonyára: a belső tisztaságának sokszor a külső környezet szemetessége is az ára.
Az összebarátkozó szomszédok és az eleve együtt sátorozni érkezők gyakran általunk „campgangek“-nek nevezett csoportokat alkotnak, spontán rituálékkal, rítustárgyakkal és szokásokkal, tervezett, vagy a helyszínen fellelt, alkotott dekorációval (fák, firkák stb.).

Zászlók a Szigeten

Több mint 60 nemzeti lobogót, száznál is több városi és regionális zászlót láttunk a Szigeten, és megszámlálhatatlan egyénileg tervezett és gyártott reklám- vagy bulizászlócskát. Volt Szigetzászló-akció (amikor mindenki eggyé vált a Sziget zászlaja alatt), volt zászlók utcája, papírzászló, kör alakú zászló, háromszög-zászló, lyukas zászló – ha Gombóc Artúr a zászlókat is szeretné, most jóllakhatott volna.
Funkciójukat tekintve a nemzeti zászlók olyan alternatív jelentéssel is rendelkeztek, amelynek csak itt, a Szigeten van relevanciája. „Bulizzunk együtt!” – üzeni a nemzeti zászló a románoknak/görögöknek stb. a több tízezreket befogadni képes nagy színpad előtt; ugyanez viszont másoknak csak „tájékozódási pont”, a tömeg feje felett, a magasban. A sátrak ölelésében elsődlegesen a nemzeti lobogók egymásmellettisége a „multikulturalitás” a béke, az elfogadás és az együttélés kifejezése, ahol nincs helye a kirekesztésnek, csak és kizárólag befogadásnak! Láttunk egymás mellett katalán és spanyol, ukrán és orosz, vagy palesztin és izraeli zászlót is. Egyes zászlók jelentése: „mi, kisebbségek is itt vagyunk!” mint Skócia, Wales, vagy épp a meleg zászló, vagy az indián mozgalmak lobogója a Wífala. A szigetlakók szüntelen vándorlása közben figyelhető meg a zászlók újabb funkciója: az „üdvözlés rítusa”, mely egyéb viselkedéseket foglal magába (üvöltözések, meghajlások, felületes ismerkedések). Sokak számára a zászló a kapcsolatteremtés eszköze, ezért nem is a levegőben hordják, hanem magukon: a zászló, mint ruha (póló, pulóver, bikini). A zászlóm én vagyok!

Sziget – Nyelvi Tájkép 2014

A 2014-es Sziget Fesztivál látogatóinak túlnyomó többsége külföldről érkezett. A Sziget – Nyelvi Tájkép 2014 kutatás a fesztivál különböző kiszolgáló egységeinek nyelvpolitikáját vizsgálja a felhasznált feliratkon keresztül. A különböző funkciót betöltő feliratok egyaránt jelenek meg magyarul, angolul és ezek egyidejű használatával. A kutatás arra keresi a választ, hogy milyen logikát követnek az egy és többnyelvű feliratok azok funkcióját és a kiszolgáló egység típusát tekintve, és ezek hogyan szolgálják a többnyelvű közönség tájékoztatását.

A OneDrive mappa, melyben a audiovizuális anyagok találhatóak elérhető IDE kattintva (kizárólag a kutatóink által hozzáférhető felület).